Varga H Mária
Szilveszter
Szilveszterkor egymagamban,
üldögélek gondolkodva,
számot vetek eltelt évről,
kettőezertizennégyről.
Keserves volt sok embernek,
tizenötben reménykedhet?
Remény hal meg utoljára,
mondja nekem ezt a fáma.
Nem is tudom miben higgyek,
kételyeim sűrűsödnek,
lesz-e itt még szebb a jövő,
szívet-lelket melengető.
Türkiz
Nézem türkiz szemed szép mosolyát,
mint ég, és tenger találkozását,
boldogság könnyed harmatcsepp kékjét,
szivárványszínben játszó ég kéjét.
Lelked akvamarin árnyalata,
nyugalom sziget, szívem számára,
boldogság szigetén kéz a kézben,
sétálunk tengervíznek szélében.
Aranyszín homokpart lábunk alatt,
tenger vize öleli lábunkat,
kísérőnk, bárányfelhők mosolya,
tükörképük a vízben úszkálnak.
Bíbor
E kivételes szín a természetben,
fellelhető számtalan élőlényben,
fényseregélyen káprázatos tollak,
szárnyaikon szép bíborba fordulnak.
Bíbor színű sügér ragyogva úszkál,
rajta táncot jár mosolygó napsugár,
köröttük bíborszín víznek hulláma,
szemünknek oly ragyogó látványa.
Köröttünk a virágok ragyogása,
kerti nőszirom, orgona, árvácska,
bíbor szőnyeg előttünk és fölöttünk,
meseszép színükben gyönyörködhetünk.
Jártunk felhők között
"Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam"
Búmat nem osztottam,
Szívem mélyén rejlik.
Jártunk felhők között,
Mosolygó nap ölelt,
Sugara úgy tüzelt,
Egy-egy csókunk mögött.
Kaszás oly hamar jött,
elrabolt éntőlem,
"Kiterítve... holtan...
Koporsóban fekszel"!
(Petőfi Sándor: Elmondom, mit eddig című verse)
István malom tragédiája
Békéscsaba büszkesége,
magasodik fel az égbe,
nincsen nekünk híres várunk,
ékességünk, István malmunk.
Körbe véve szép hidakkal,
előtte a Körös-parttal.
Ligetbe hallott zúgása,
gőzmalomnak szuszogása.
Nem hallik már a zúgása,
magányosan áll magában,
nagyra nyílnak ablakszemek,
a nagy tűzben mind kiégtek.
Balsors csapásait megélte,
de még áll rendíthetetlen.
Lisztpor robbant koptatóban,
oldal szárnyát leégette.
Helyre hozták oldalszárnyát,
sok évtizedre munkába állt.
Nyugalmát egy tragédia,
helyezte végleg nyugalomba.
Csendes lett malom környéke,
nyitott szeme város őre,
kormos fala emlékeztet,
tragédia színhelyére.