Varga H Mária

Tavasz legszebb hónapjában,

ébredő természet havában,

csicsergése madaraknak,

illatozó virágoknak.

Napfény ragyog délidőben,

éjjel a Hold az őrzője,

vigyázzák a kikeletet,

növényeket, embereket.

Előkerül ásó-kapa,

nyugvó földet fellazítja,

pislákolva ébredezik,

kis magoncot megölelik.

Óvják őket, melengetik,

hamarosan kicsírázik,

égre törő kis hajtások,

a lágy szellőben táncolók.

Szivárványt utánzó árnyas lombok,
egy kis padon ülve elmélázok,
nap sugarai bújócskát játsznak,
rám vetődnek, lágyan simogatnak.
 
Aranyba borít sokat járt utat,
út menti csodás virágszirmokat,
nyugovóra készülve, elköszön,
lágy szellő kíséri lombok között.
 
Elcsendesül a madarak dala,
altató daluk lágyan szólanak,
álmosan készülnek nyugovóra,
éji zenészek vígan hangolnak.

Oly'sötét az est dermesztő az éj
didergő csillaggal tele az ég
de sok ember most úgy vacog
mint odafenn a csillagok
nincs már melegség szívükben
mint a hideg épületben
nem öröm már ünnep nekik
magányosan ha szenvedik
fagyos kezük zsebre téve
ballagnak melegedőbe
egytál étel melegítik
emlékeik összeszedik
volt őnekik karácsonyuk
és oly'szerető családjuk
álomképet kergetnek ők
visszaforgatják az időt
itt a meleg kis szobában
újra élik egymagukban.

Elrobogott életünk,
mint fürge gyorsvonat,
nézünk csak utána,
a megkopott peron alatt.
Intenénk, hívnánk vissza
az elrobogott éveket,
de megfáradt öreg kezünk,
nem bírja már e terheket.
Szárnyaltak éveink,
mint gyors madár az égen,
jöjj vissza gyors madár,
hozd vissza...Csak egy
pillanatra kérem.
De ne, ne...Mégse',
mit érne ama pillanat, ha
szívünk, fájdalmában meghasad.

Röpülj tovább kismadár,
vidd az elmúlt éveket,
viszont látni nagyon fáj.
Maradjon meg szép emléknek,
ha néha-néha visszatérnek.
Idős kornak a szépsége,
betöltheti a szívünket.
Van e kornak is szépsége,
sok szeretet lakik benne.
Osztogatjuk unokáknak,
sok-sok kedves jó barátnak.
Megtalálhat szép szerelem,
hisz' nem korhoz kötött,
e szép érzelem.k szeretet lakik benne.
Osztogatjuk unokáknak,
sok-sok kedves jó barátnak.
Megtalálhat szép szerelem,
hisz' nem korhoz kötött,

e szép érzelem.

2014 szeptember

Malom téren sétálgattam,
nagy melegben megszomjaztam,
a vonatra így felszálltam,
hideg italt kortyolgattam.

Gondolatban már utaztam,
múlt századba eljutottam,
fapadok közt sétálgattam,
régi kályhát megcsodáltam.

Magángyűjtők ritkasága,
vitt engem nagy ámulatba,
kiállítva sok csodás tárgy,
bemutatva rég' világát.

Élővíz - csatorna partján,
megpihen Malom árnyékán,
munkaadója is pihen,
elhallgattak a sok gépek.

Sok kilométert megtett vala,
csengője is néha szóla',
látogatók örömére,
ingavonati telefon csengője.

Véget ért időutazásom,
elköszönök a vonattól,
viharsarok vasútjától,
emlékőrző fapadoktól.