Varga H Mária

Vers
mama55•  2022. augusztus 21. 16:08

Türkiz



Nézem türkiz szemed szép mosolyát,
mint ég, és tenger találkozását,
boldogság könnyed harmatcsepp kékjét,
szivárványszínben játszó ég kéjét.

Lelked akvamarin árnyalata,
nyugalom sziget, szívem számára,
boldogság szigetén kéz a kézben,
sétálunk tengervíznek szélében.

Aranyszín homokpart lábunk alatt,
tenger vize öleli lábunkat,
kísérőnk, bárányfelhők mosolya,
tükörképük a vízben úszkálnak.

mama55•  2022. augusztus 21. 16:07

Bíbor



E kivételes szín a természetben,
fellelhető számtalan élőlényben,
fényseregélyen káprázatos tollak,
szárnyaikon szép bíborba fordulnak.
 
Bíbor színű sügér ragyogva úszkál,
rajta táncot jár mosolygó napsugár,
köröttük bíborszín víznek hulláma,
szemünknek oly ragyogó látványa.
 
Köröttünk a virágok ragyogása,
kerti nőszirom, orgona, árvácska,
bíbor szőnyeg előttünk és fölöttünk,
meseszép színükben gyönyörködhetünk.

mama55•  2022. augusztus 21. 16:01

Jártunk felhők között



"Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam"
Búmat nem osztottam,
Szívem mélyén rejlik.

Jártunk felhők között,
Mosolygó nap ölelt,
Sugara úgy tüzelt,
Egy-egy csókunk mögött.

Kaszás oly hamar jött,
elrabolt éntőlem,
"Kiterítve... holtan...
Koporsóban fekszel"!

(Petőfi Sándor: Elmondom, mit eddig című verse)

mama55•  2022. augusztus 21. 15:54

István malom tragédiája


Békéscsaba büszkesége,
magasodik fel az égbe,
nincsen nekünk híres várunk,
ékességünk, István malmunk.

Körbe véve szép hidakkal,
előtte a  Körös-parttal.
Ligetbe hallott zúgása,
gőzmalomnak szuszogása.

Nem hallik már a zúgása,
magányosan áll magában,
nagyra nyílnak ablakszemek,
a nagy tűzben mind kiégtek.

Balsors csapásait megélte,
de még áll rendíthetetlen.
Lisztpor robbant koptatóban,
oldal szárnyát leégette.

Helyre hozták oldalszárnyát,
sok évtizedre munkába állt.
Nyugalmát egy tragédia,
helyezte végleg nyugalomba.

Csendes lett malom környéke,
nyitott szeme város őre,
kormos fala emlékeztet,
tragédia színhelyére.

mama55•  2022. augusztus 21. 15:53

Nád előttem

Nád előttem, nád mögöttem,
elindultam én Szögedre,
Várnak engem jó barátok,
Igaz, ők nem boszorkányok.

Jön velem a tanítványom,
lelkes kis navigátorom,
nem ért ő a boszisághoz,
elkísér az úti célhoz.

Szöged térkép a fejembe,
mégis mindég eltévedek,
vessző söprűn elől megyek,
ránt raj', hogyha eltévedek.