Varga H Mária

Telet űznénk mulatsággal,
megülnénk a farsang farkát,
húshagyó kedd harangjára,
böjtöt kezdünk a lakásba.

Csütörtököt még ünneplünk,
maradékot mind megesszük,
víg nap torkos csütörtökünk,
negyven napig böjtölhetünk.

Vince napját megfigyeljük,
szép időben reménykedünk,
"Mert ha csordul Vince" napja,
"tele lesz a pince" hordója.

Boldogasszony napját várjuk,
csípős hidegre számítunk,
hamar érjen véget a tél,
élvezzük tavasz kezdetét.

Így múlatjuk a farsangunk,
négy fal között nem vigadunk,
telet űznénk, de még inkább,
jó egészséget kívánnánk.

Horvát Jánosné

Nyár végén, - korai, langyos estéken
Kiülnek a kapu elé idősek és vének.
A lemenő napra oly bánatosan néznek,
Mintha csak éreznék, rövid ez az élet.

Hófehér hajukat olykor szellő fújja,
Arcukon meglátszik a sok évnek súlya.
Megtettek már mindent, amit tenni kellett,
Az idő is... rég eljárt őszes fejük felett.

Reszkető kéz nyúl mindenki fele,
Cukorkát kínál az egyik öreg néne.
A fogatlan ajkak csendesen mozognak,
Már nekik az életből ennyi édes juthat.

- Menjünk be! - szól a cukrot kínáló,
Úgy érzem, egyre jobban fázom.
Búcsúznak szótlan... egy fejbólintással,
Kiül-e mind holnap is? - ezt a Jó ég tudja!