Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tar földeken...
okeanus• 2020. szeptember 30. 16:37 • olvasva: 181
tar földeken bóklász a pőre szél,
csapkodó, és a fák karja meztelen
kifosztó megfeszülő és üres...
mégis hevül és átüt a szerelem,
parazsa perzselő , s mentelme tüzes,
űz az álom, üt a hév; nem henyél,
de bárhogy is, avarrá hal a falevél
Rozella2020. október 1. 11:33
Hol vannak az új verseid? Ez most átírt formában is egyedi hangulatú, reálisan szomorú költészet, ha lehet ilyet mondani, de a lényeg valahol a középső sorokban...
Eleonora2020. szeptember 30. 21:08
A szerelem mentelme rügyekbe rejtett, zöld levelekbe... :)
Törölt tag2020. szeptember 30. 19:05
Törölt hozzászólás.
skary2020. szeptember 30. 18:51
a tar mit takar
talán a lüktetést
eléri-e a kar
amire szól a küldetés :)
miriam2020. szeptember 30. 18:44
nem kérdés ! véletlen elütés.
miriam2020. szeptember 30. 18:43
ismerős volt már... nekem így jobban tetszett ?)
"tar földeken bóklász a pőre szél,
csapkod és kitört karján meztelen
szerelem ül és kapkod és pihen,
kebléről fosztja az odvas árnyakat,
nem henyél, s avarrá hal a falevél"
kisspatricia2020. szeptember 30. 18:01
Szép vers! Az utolsó sor a legszebb még akkor is ha kicsit szomorú hangulatot fest a vers végére. 🙂
Perzsi.2020. szeptember 30. 17:36
"de bárhogy is, avarrá hal a falevél"
Bár kiemeltem az utolsó sort, mégis az egész vers úgy "kerek", ahogyan van.