(szikkadó távlaton...)

okeanus•  2018. június 12. 15:46

szikkadó távlaton túlról illatot tépőn, 

nedveim akarva, izzadó az öreg nyár,

vére sárga, kába fű, fakó a káka már,

elszökell a mellemben elfekvő nyugalom,

 kinevet és fehér, élő vizekbe kíván,

merev aszály tör le rám, hajlik és lelapul

valahol, messze túl eső szitál, alkonyul

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsuzsa03022018. június 13. 09:37

Szép vers, nagyon tetszett!
Üdvözlettel : Zsuzsa

skary2018. június 13. 07:34

kábamárakákabár

filippa2018. június 12. 16:30

Szép lett...szépen lüktet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom