Sötétlő a táj..

sötétlő a táj, fénytelen

lebbenő, alvó a határ,

selyemszál hajlik nesztelen,

s egymásra vár a mozdulás,

 

a csenden ül az éj, némán,

és elnyújtott suttogásban

kilehel a várakozás

az álmodók sóhajában...

 

a lanyha Hold szemérmesen

fáradt botjával andalog

és körbe les a görbe nesz

hol ígéretnek földje van,

 

a sarokban repedt labda

köti és oldja vágyait,

kezében fűző cérnaszál

remény foltozza foltjait...

 

indul a fekete játék;

vak szabályok kénye szerint

matat, és gyarló a sötét,

de kacagós a fény, kering...