Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Potyog az eső...
okeanus• 2016. január 29. 13:34
potyog az eső, vize tócsában hál,
izzad a latyak és lelke csupa sár,szomjam van e víztől, enyém a határ,mélyén cserepek ülnek, szemük reves,s bottal űzi róluk isten a jeget bús csillogás, már félretört árnysugár, ősz jön tél után, üregben vár a nyár,s kristály szívem szilánkjai felbökik,a halál hozzám csúszkáló tagjait;rég élő vizek holt hullámzásait... esővel zuhog, potyog a szenvedély,és veled ázik vágyam, neked zenél,ám fodrot zavar képed elé a szél,s iszapot bugyog a magány, nem henyélBugatti3502016. január 30. 13:38
s kristály szívem szilánkjai felbökik,
a halál hozzám csúszkáló tagjait;
...nagyon különös és féktelen fantáziád van ! :) Főoldalon van a helye, e versednek! Gratulálok!
István
skary2016. január 30. 03:59
kő a víz
Törölt tag2016. január 29. 22:58
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2016. január 29. 17:56
"potyog az eső, vize tócsában hál,
izzad a latyak és lelke csupa sár,"
"ám fodrot zavar képed elé a szél,
s iszapot bugyog a magány, nem henyél"
Eleje vége különösen erős. Tetszenek a verseid, van egyedi, saját hangod, kifejező erő is van szövegeidben.