Nincs óhajom..

Nincs óhajom sóváran, betelten
már, alig néma csókos-csókon át,
alszom, álomtalan, tetten érten, -
tört volt, sűrű az ég, dívó brokát,
vak most a hajnal, átlátom okát,
színét; áll a nap, ma nem megy tovább,
homály köde reszket, s pőre teste
kergeti a fény tompa sikolyát... 
jogát sírja kóros, barna este, 
amíg köntösét a vágy tépi szét,
és új ruhát cserkész a déli szél...