Nem tudom...

Nem tudom feloldozni magam még,

hisz másként létezel, aki vagyok

csak imbolyog, mint a kétlábú szék,

szavaimra ólmos lepkék lépnek...

rég támaszom, ma te, a nehezék.

 

Nem élem magam, másutt vagyok még,

óvatlan hagy el így hamut, tüzet...

emészti füvem szárnyas tündeség

hol sötét pej-lovad lebegve üget,

de többé haza, aligha, nem siet ...