Néha még...

Néha még, 

Ha búsan jár a szél,

Mint agg fia árván,

Elrévedek évek árján;

Könnyem árkain.

Néha még,

Ha kopott ruhám rojtján;

Folttalan énem foltozom,

Ha a nemlétező tortán

Csipkézett torkán a dal

Vissza-vissza hív,

Meglátom a semmi 

Cérnaszálait.

Néha még,

Ha kilépek az égre

Lábam sárral teli,

S gondjaim üszök vermeli,

Úgy állok egymagam

Homállyal teli; 

Akkor látlak, nézlek,

S ez lelkem felemeli,

A párás, törődő esőben

Súlyos cipőkben 

Ha terhem megengedi.