Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Léket rian minden...
okeanus• 2020. október 3. 19:30 • olvasva: 138
Tudván; léket rian minden,
s, hogy elhalunk, érvtelenül
hitünk tovább repít, bízván,
s így már mi el nem esthetünk.
Koros harangok törnek
kóró ág visít, harap
csak durva forgács vagyunk,
eldobott, tört bronz darab.
Rettegésem repedő cafat,
és hasadék múltam rám szakad.
Rozella2020. október 3. 21:33
A rettenetes hangulati mélység ellensúlyozása képpen
eljátszottam a szavaiddal… bocsánat érte ! :)
Furcsán szépet rian minden,
most elvagyunk képtelenül,
s hitünk tovább repít, bízván:
víg nyár, mit el nem veszthetünk.
Koros harangok zöngnek,
óvó ág virít, kacag…
Ma újra hold-táv vagyunk,
elkobzott föld, s zord havak.
Tettenérem remegő szavad,
s hogy szabad még,.. múltad rám marad.