Láttam...

Láttam: szelíden és lágyan,

mint fényt a susogó fákban

szikes szavad közt az árban

dús örvényünk igézetét.

Ahogy a szirom leválik, az

életadó kacsról konokon,

s lerakódik, hogy föld legyen,

Úgy ejtjük mi is le monoton,

egy sejtelmes szép leheleten

kettőnk felsejlő ígéretét.