Kapuimon át...

Kapuimon át látom arcodat,

rideg  réshez  szó lobog,

dajka szó hagyja el szádat,

de néma  a zár;  nem morog.

Reszkető kulccsal feléd lépkedek,

külön tört lelkünk  gyenge,

rajtunk  már tollatlan rozsda van,

összecsengve  zuhanunk a gyepre

és a hideg vas felkacag.