Kapuimon át...

okeanus•  2015. augusztus 20. 08:43

Kapuimon át látom arcodat,

rideg  réshez  szó lobog,

dajka szó hagyja el szádat,

de néma  a zár;  nem morog.

 

Reszkető kulccsal feléd lépkedek,

külön tört lelkünk  gyenge,

rajtunk  már tollatlan rozsda van,

összecsengve  zuhanunk a gyepre

és a hideg vas felkacag.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom