Istentelen...

Istentelen számba fogadlak,

Mint ehetetlent a kínos este,

Lyukas fogamba beleraklak

Pöre idegeimben elesve.

 

Csak csiszold, dörzsöld, lökd,

s mint sós körömpörkölt

ülj odvas ajkamra

cibálva, tépve, hogy

 

mint folt hálóingeden;

túlláthassak széleiden.