Holott itt vagy...

Holott itt vagy még s az éj oly közel

és lehunyt szemed még át-átölel,

de a holnap réme már elitta,

s mint vödrét ejti a kútba vissza,

hogy ihasson, irigyelve figyel...

 

Még megvagy, mint az emlék az agynak,

s az érzékek még önzőn akarnak

és ha reszketve is még kalapál

vas műhelyében olvasztón a vágy,

ingó üllőn is amorf forma vagy 

 

lágyuló bronz hídon; amin loholsz

tiporva ha jössz is, távolodsz...