Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
hogy itt hagytál...
okeanus• 2020. augusztus 17. 16:15 • olvasva: 201
hogy itt hagytál, s még a kékség visszaint,
álmod látom álmomban megint,
puffanó a lét, kopog, ügyefogyott,
bennem kopott tárgy lett és legyint
veled bensőd éhsége bolyong...
keringő tipegésed fel-felhevít
inda kerít, tépés szála fojt
szürkül a járda, kőkocka itt az ég,
úgy hittem, -de nem voltál elég,
Rozella2020. augusztus 18. 18:35
Nálad is van az úgy, hogy egy vers többször is fölkerül... Erre is emlékszem, szép, szomorú, de a jó versnek nem árt az ismétlés :)
skary2020. augusztus 18. 18:28
@okeanus:
sosékívánnámsénkinek...
én csak átírtam a hölgy felé :) bocsi :)
miriam2020. augusztus 18. 16:50
" Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami. "
kisspatricia2020. augusztus 18. 15:48
hogy itt hagytál, s még a kékség visszaint,
álmod látom álmomban megint, -Szép ez a kifejezés.
okeanus2020. augusztus 18. 10:39
@skary:
bizonnyal ledőlne az ég
ha te lennél enyém
skary2020. augusztus 18. 08:51
szürkül a járda kőkocka itt az ég
úgy hittem s te nem voltál enyém :)
Mikijozsa2020. augusztus 17. 18:22
gratula . tetszett
Eleonora2020. augusztus 17. 17:00
...s te elég voltál? vetül fel a kérdés, miközben olvasunk, remek gondolatok, inspirálók, ma is sokat tanulhattam, köszönöm