Helyetted, magamban

1.

őgyelgek feledten

csak elmém világít,

s ez kétes világ itt,

látomás-malasztot

ken rám és megint;

 

kínban nyílt virág-éjjel 

sötétlő szirmokat csépel

űzött lüktetéssel ezernyi nyár

sebzett ég-jel, ezernyi nyáj

 

2. 

kívül magunk jármától

lakomát csak sajátot

rendeztünk étkezésnek

magunkban éhezésnek

beteltet hazudtunk dőrén

és héja maradt csak a 

pőrén pusztuló létezésnek

 

3.

veszteg már ima és átok

süket zenék zongoráztok

aszott húr, tört kalapácsok

s elszálltak a messiások

 

ó, ellendült ízek, számok 

kettő repes repedt számon

s kedvem búra ingerül 

hisz csak a halál sikerül