Hasztalan hajlik...

hasztalan hajlik hunyt szememen a nap, 

álmodni már nem merem az életet, 

a fényt még szürcsöli rácsain agyam 

és éhe szomjazza ízét szüntelen,

tovabúsulnak bennem a fellegek,

oly hirtelen, súlyosan, ahogy hiszem;

szeled repíti szivem ha felrezeg,

mint porszemet forgón, ahol diszeleg...