Ha suttogásom...

ha suttogásom puha szárnyán 

a némaság kontya bomladoz

sóvár csillagok holt arcában 

zavartalan már elalhatok 

 

mert elköltözött a vad féltés

és a sajnálat elszaladt

víg napok ígérik magukat

 

hiszen köténykéden odavár

habszegfű ifjú koszorú és

szánalmában bólogat nekem, 

végleg fejem ha leejthetem, 

hogy bűnöm is halott legyen