Ha kétségedre...

ha kétségedre nő a fájdalom

s arra nyomorú hanga hangtalan, 

s alig úszik távozón tévhited, 

a vizek gyermeke; epedsz és hiszed

amit nem lehet, mert nem feled...

 

tépje bár keszkenő puha ujja,

nem növeszt már bimbót sem a rózsa,

ha virága leszakadt, s nem fakad

fű, sarja nem az, - mit gondolok; 

 

bár szikes völgyben is összeázhat

szívem, de úgy hiszem; ormon, veled

kiket eső ér, részeg boldogok

 

akkor mégis ázott, bódult magam

befoltozott zsákommal felfutok,

hol a vizenyő is ég és lobog