Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fejünk sejti...
okeanus• 2015. szeptember 6. 06:26
Fejünk sejti csak a felejtést,
A szív alanya vált kudarccá,
A csók lett egyre haloványabb;
A régvolt ma már sokszor régebb.
Életen átroncsolt életünk
Néha még oda- visszagondol;
Hol fényes hallgatásunk alszik
És sebzetten horkol monoton.
Hallható jajgatással feladtuk
A feladhatatlant;
Üdvösségünket, s elkérgesedett
Mibennünk az élet.