Esélytelen...

okeanus•  2015. november 6. 20:42

Esélytelen váltom sínjeim

bősz végzetem felé robogok,

fények vörös szakálla között.


Síró fékek füttye óv alant,

a neszük nyitott fülembe kap,

és guruló ínyembe harap.


Az ütközőn egyedül ülök

velem csak sötétlő ablakok,

s ahogy romlásom is ellobog;


mint sínek álsága, elkopok..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. november 7. 11:00

Mindenkinek van egy "vonatos" verse... ami szép.

skary2015. november 7. 04:50

té vagy supermen :)

Törölt tag2015. november 6. 23:53

Törölt hozzászólás.

dreaming582015. november 6. 21:40

Ősz van. Ilyenkor hajlamosak vagyunk ilyen gondolatokra...
Űzd el őket!

zsanettbaar2015. november 6. 21:28

Szomorú hangulat
...