Érezvén...

érezvén e szűzi fuvallatokat,

burjánzó tavasz ül homlokom mögött

és lapátol nagy, téli havakat,

 

elillant kedvesem messze réteken

esik-kel, alacsonyan jár szívem,

réveteg ténfereg, kóborol, pihen

 

távlatokat néz, időket igazgat,

de magára vak és káprázik szemem,

dúdoltában az áprilisi szélben,

 

dacom bújik, ahogy letakarom,

és felsercen a béleletlen fájdalom,

itt-ott osonó, szűkös alkonyon...