Éjek kormán...

Éjek kormán vak gerle ül

a holnap ormán, s szenderül.

Bőg a köd, piciny csend virul,

sötét fején a heg csitul.

 

Rest jön a reggel, tékozlón,

porzó szeme pislog, -lemond;

s mélán hamvába üszkösül.

 

Lobbal sercen, nő a fény, -él

idegen tény, amely kihűl

és dacol hogyha átvetül.

 

Hallani a jót, élénél

köszörül a késő reggel,

amíg benne meg nem alvad.

 

Körmös fémnek szikrát éget,

lobbal tüzet vet, és izzik,

de síró zajjá korcsosul.