Csillagporod fújja...

okeanus•  2019. január 7. 11:27

és káoszaim égi rendszerében

ahol sóhajjal pulzálnak csillagzatok

és töretlen némultan átkeringenek,

napszél fújja be törött csillagporod,

amely minden ízeddel ízemben kitölt,

s végtelen ingó keringése elborít,

hol tartom bolyongva kereső karjaid;

te vagy ott a hold és te vagy ott a nap

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2019. január 11. 05:32

A véletlenek sem véletlenek? Mindennek megvan az ideje és a rendje. Egyszer eljön a nagy Ő, és "kivégez".

Kicsikinga2019. január 9. 11:08

Nagyon szép!

BakosErika2019. január 8. 19:03

Megérintő, különleges alkotás.
Szerelmes és még annál is több.

Zsuzsa03022019. január 8. 05:11

Elgondolkodtató nagyon szép versed szívvel, szeretettel olvastam: Zsuzsa

hol tartom bolyongva kereső karjaid;
te vagy ott a hold és te vagy ott a nap

Mikijozsa2019. január 7. 16:34

költői meglátásod érdekes :)

Rozella2019. január 7. 15:46

Fájdalmas, szép! Csillagporból vagyunk mind, talán ezért van, ha átkering...
/ káoszaim sajnos a földön is vannak bőven .../

@Bugattika: nem hinném... az ember mindent olyan bonyolultnak gondol, pedig a világegyetem törvényei egyszerűek... Ott rend van a káoszban, csak a földön van káosz a rendben...:)

Bugattika2019. január 7. 15:34

" túlbonyolítod a világegyetemet :)"

.. bocsánat, de nem jutott más az eszembe, amikor a végére értem !

skary2019. január 7. 15:18

mög mindön

Krisztinka2019. január 7. 14:57

Szép.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom