Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csillagporod fújja...
okeanus• 2019. január 7. 11:27
és káoszaim égi rendszerében
ahol sóhajjal pulzálnak csillagzatok
és töretlen némultan átkeringenek,
napszél fújja be törött csillagporod,
amely minden ízeddel ízemben kitölt,
s végtelen ingó keringése elborít,
hol tartom bolyongva kereső karjaid;
te vagy ott a hold és te vagy ott a nap
vadrozsa2019. január 20. 12:47
Szép.
stapi2019. január 11. 05:32
A véletlenek sem véletlenek? Mindennek megvan az ideje és a rendje. Egyszer eljön a nagy Ő, és "kivégez".
Kicsikinga2019. január 9. 11:08
Nagyon szép!
BakosErika2019. január 8. 19:03
Megérintő, különleges alkotás.
Szerelmes és még annál is több.
Zsuzsa03022019. január 8. 05:11
Elgondolkodtató nagyon szép versed szívvel, szeretettel olvastam: Zsuzsa
hol tartom bolyongva kereső karjaid;
te vagy ott a hold és te vagy ott a nap
Mikijozsa2019. január 7. 16:34
költői meglátásod érdekes :)
Rozella2019. január 7. 15:46
Fájdalmas, szép! Csillagporból vagyunk mind, talán ezért van, ha átkering...
/ káoszaim sajnos a földön is vannak bőven .../
@Bugattika: nem hinném... az ember mindent olyan bonyolultnak gondol, pedig a világegyetem törvényei egyszerűek... Ott rend van a káoszban, csak a földön van káosz a rendben...:)
Bugattika2019. január 7. 15:34
" túlbonyolítod a világegyetemet :)"
.. bocsánat, de nem jutott más az eszembe, amikor a végére értem !
skary2019. január 7. 15:18
mög mindön
Krisztinka2019. január 7. 14:57
Szép.