Csak látomás

okeanus•  2022. március 29. 08:19  •  olvasva: 107

Hittem; sorsomba nyugodtan, hogy nem vesz elő, 

de mégis eltalált, mi szenvedni nem hagy el

úgy rettegett éjszakán; a sejtelmes hiány


Hittem; ten-híján vagyok oly merész feledni,

hogy az órák üvegén, kívüled állok én

s bár tehetném, napjaim igyekszem temetni 


Fényezett napló ábrándos, izzó és apró 

képzetek bogara csíp, mar és maradandó,

vége nincs, soha ágyon, túl minden határon 


Hiszem; pacsirta szól, ám csak varju énekel...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2022. április 12. 10:12

@okeanus:

Jó ütemű, belső rímekkel erősített, külső hiányból fakadó, szabatos képi fogalmazású kedélykrízis-költemény… (Idea-csalódás?...) Hit, remény, szeretet-tel pótolható/korrigálható… meg egyszerű, pogány mantrázásokkal is akár – tetszőlegesen,… bő a választék! De hát, Te ilyen olcsón nem adod föl, tudom.

- Nem mellesleg, a varnyú is énekesmadár... még ha nem arról, és nem úgy énekel akár.

Törölt tag2022. március 29. 22:16

Törölt hozzászólás.

skary2022. március 29. 08:25

látom ás az isten sírt
a múlt-fa-sírt
döglegyek csípnek
ez köll a létnek