Csak a képzelet..

Csak a képzelet világít, csak a hó, felém 

fényed a fák orma, gleccsere a tűlevél,

fehérség, ül a táj, és lavina kénye lát;

ólmos vágyam vonszol ingó, pille hídon át.

 

Vak hiányod van jelen, átfagyva, arctalan,

kongó, búgó visszhang, és érző, halk suttogás, 

sötét a homályban, dalos is, és hangtalan.

 

Pőre jégvirágon, ingem hosszan megrian

Mezítelen várok, néma jégen egymagam.