Benned az élet...

benned az élet zeng tova, a kellem, víg élet tava,

s egybegyűlik kicserzett szád körül mi gyűlöl és örül,

amíg gyalog kovászolt, vert-kenyérrel kullogok haza,

ajkamra morzsa kékül, és magány ordít itt legbelül...

 

átjárt utak poros köpenyét vállamon terítve szét,

kósza fejem lidérc hidegén deres szárny puhán lebben;

csilló tollán vágya, kételyes szenvedély és mély sötét,

s dacos fénnyel szállunk vak-feketében és egyre szebben...