Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Barna szobámon...
okeanus• 2020. január 27. 08:40 • olvasva: 210
barna szobámon átoson
a végét nem lelő idő
és míg magamat átkozom
bágyadt emlékem újra nő
miben vágyom a jó jövőt
ringó hallgatag kikötőt
s ha mégis máshogy gondolom
átgurult veszett pontokon
hiába arcom imája
arcodat a most kizárja
már tudom, nem lehetsz ugyanő
nincs oly sorvadás, mi visszanő
Mikijozsa2020. január 31. 10:59
nagyszerű
Perzsi.2020. január 29. 07:43
Ha visszanőtt a sorvadás, jelzed majd? :_) Csak kíváncsi vagyok, nem egyéb. :-)
miriam2020. január 27. 21:38
ez olyan szíven ütős... ( legalábbis engem eltalált )
Mamamaci402020. január 27. 16:27
Brummos
Mikijozsa2020. január 27. 10:44
gratula jó lett
skary2020. január 27. 10:06
jah a zínysorvadás má csak ilyen :)
Perzsi.2020. január 27. 08:44
Fájdalmas..
A végével nem feltétlenül értek egyet, de a te érzésed a versben van.