Átfutott már

A fukar időhöz szükséget mér

a tér öles poharán a pecsét,

bágyadt már az elesett élet;

imádkozó és a szív setét...

zörget a múlt, zárhatod ablakod,

oktalan palást foszló alakod,

a vén pillanat tör, üdv okul...

s bújhatsz lyukba, vagy tág imaházba

naptalan vagy, nálad alkonyul...