lanyigeza blogja

Milyen sok lenne a diétáim fele,
Melybe még bátran, ne fogtam volna bele.
Gazdag, terített, roskadó svédasztal,
Hogy miért, engemet, mindig is marasztal.

Az nem igaz, hogy én így érzem jól magam,
Az eredmény az, több mint százhúsz kilógramm.
Dél felé már, kihagy az emlékezetem,
Mert ilyenkor úgy érzem, ma még nem ettem.

Mindig feleségem juttatja eszembe,
Mi mindent ettem, aznap is reggelire.
Tiszteld mindig asszonyod, ne kíméld magad,
Megmondja az, tenned mit kell és mit szabad.

Elvem, mindig az ebéd legyen kiadós,
Inkább a vacsorámmal, maradjak adós.
Milyen sokszor, sikerül betartom félig,
Mint ünnepelt hős, tűrők egész éjfélig.

Ilyenkor aztán sajnos, észre sem veszem,
Hogy gondtalanul és önfeledten eszem.
Utána meg, elfog a lelkifurdalás,
Étrendem megint, nem volt díétás.

Hogy ezt helyrehozzam, mit is tehetnék mást,
Legjobb megeszek még, valami diétást.
Próbáltam már azt is, hogy sötétben ettem,
Hátha akkor, feleségem nem ér tetten

Diétámhoz feleségem akarata, kincs,
Benne az akarat megvan, ami bennem nincs.
A diéta, sok energiámba kerül,
Sajnos, sokszor még a fele sem sikerül.

Fogyás közben, lehet azt kellene tenni,
Szíjamat egy lyukkal, rövidebbre venni.
Ha az igaz, az lenne a fogyás titka,
Hogy soha, kilóim ne térjenek vissza.

Találunk sokszor, jótanácsot bőven,
Születnek biz ezek, sok elhízott főben.
Mozogj többet, agyamat mindig így sózzák.
Helyette én, gyomromnak adok több munkát.

Járjál sétálni, azt olyan ritkán teszem,
Inkább sűrűbben, az evésen jár eszem.
Egyél változatosan, mindenek felett,
Változatosabban, ennél már nem lehet.

Édesre sósat, savanyút, majd keserűt,
Nehogy ez kiváltson, bárkiben is derűt.
A gyomrommal van baj, gondoltam egy nagyot,
Mivel mindig, olyan nagyon éhes vagyok.

Elmentem orvoshoz, hogy ugyan mit mond ő,
Mivel, hogy mindig, egészségem, volt a fő.
Gyomromnak, szerencsére, nincs semmi baja,
Ajánlott, a felére csökkentett kaja.

Maradjunk most az orvosi, bölcs tanácsnál,
Mert, hogy többet ér az, a legjobb szakácsnál.
Asztalomon az étel, bármilyen tömeg,
Egyen belőle más, ne mind én egyem meg.

Jó tanács, melyet mindenkinek ajánlok,
Kövértől nem hitelesek, a tanácsok.
Remélem, sikeresebbek lesznek mások,
Mind ezt leírnom, nem volt számomra más ok.

Már az ilyen gondolat is eretnek,
Nem hiszem, hogy ezért engem szeretnek.
Terítékre kerülő tematika,
Bizony, a rettegett matematika.

Megkérdezte egy diák a tanárát,
Miért is tanulok én matematikát?
Nekem ilyet ugyan miért kell tenni,
Hiszen én egy ügyvéd akarok lenni.

Matekot mindenkinek tanulni kell,
Máskülönben akkor hogyan döntsük el,
Hogy hát közülletek ki milyen okos,
Így érvelt a tanár a vaskalapos.

Érvényesüléshez, nem kell elmélet,
Alátámasztja ezt maga az élet.
A tanár egészségesen étkezik,
Így sok zöldséget és kevés húst eszik.

Fizetéséből, kocsira sem telik,
Iskolába kerékpáron érkezik.
Hisz jól tudja, hogy ez így egészséges,
Egészségéért, még erre is képes.

A tanár soha nem kíméli magát,
Mindig jó formában tartja az agyát.
Sokat kell szoroznia és osztani,
Legfőképp fizetését beosztani.

Ezzel szemben, rossz matekos diákja,
Nem koptatja sekély eszét hiába.
Igen szerény matek tudása mellett,
Már igen sikeres üzletember lett.

Köszöni, tanárának igaza volt,
Tudásán nem esett azóta sem folt.
Munkája is a matek körül forog,
Bármin fennakadni, nincs az a horog.

Árut vesz termelőtől, egy euróért,
Eladja azt a Balatonon háromért.
Haszna is csak e csekélyke két százalék,
Szerényen mondja, neki úntig elég.

Pedig rengeteg sok a kiadása,
Nyaralóra, kocsikra, egyébb másra.
Panaszkodni, ő aztán sosem szokott,
Elfogadja, mit az élettől kapott.