lanyigeza blogja

Egyéb
lanyigeza•  2018. április 17. 18:54

A NÉGY ÉVSZAK

ősz

Körülöttünk a természet örök, csodákat rejt,
Évente újra megújulni soha sem felejt.
A tavasszal kezdődik és az ősszel ér véget,
A havas és zord télen, megpihen a természet.

Tavasszal és nyáron a természet nagyon aktív,
Mindenkit komoly munkára serkent és harcra hív.
Őszre megérik gyümölcse a komoly munkának,
Az ember ilyenkor takarítja be magának.

Az ősznek megvan különös sajátos szépsége,
Mikor kimegyünk ősszel lombhullató erdőbe,
A szivárvány minden színében látjuk pompázni,
Ha nem látjuk, gyakori őszi esőtől ázni.

A diákok útjukat az iskolába veszik,
Nem mondanám, hogy ezt túlzottan örömmel teszik.
Azért örülnek, találkoznak barátaikkal,
Mesélik, milyen élményeket hoztak magukkal.

Földműves siet betakarítani a termést,
Kell a jó idő, elvégezni az őszi vetést.
Rossz időben késik a termény betakarítás,
A minőségben létrejöhet, jelentős romlás.

Láthatjuk ember, természet, kölcsönhatásban él,
A siker közös érdek, mindkettő kudarctól fél.
Mindkét félnek bizony, meg kell ám mindent, hogy tegyen,
Hogy a végén, mindenki, elégedett is legyen.

Háziasszony készíti a finom télrevalót,
Ilyenkor zöldségféléből eltesz néhány kilót.
Egészségünkért többféle vitamint tárolunk,
A távoli tavaszig, ne legyen semmi gondunk.

Ősszel mikor már reggel oly hideg a szürkület,
Megkezdődhet végre, a várva várt szőlő szüret.
Nagy a vidámság a pincékben mindig olyankor,
Mikor  már elkezd forrni a hordókban az új bor.

Ősszel vigyáznunk kell magunkra, hogy meg ne fázzunk,
Hideg, gyakori őszi esőben, meg ne ázzunk.
Tüzelőt kell bekészítenünk, ha fűtünk fával,
Vagy sok pénzt, ha fűtünk drága árammal, vagy gázzal.

Az ősz már nem a szórakozásról szól, mint a nyár,
Itt ránk igen felelős, kemény, komoly munka vár.
Fel kell készülnünk az igen kemény és zord télre,
Hogy ne kelljen rágondolni, a télre oly félve.



TÉL

A telet lehet, főleg fiatalok szeretik,
Idősebbek a meleg évszakokat kedvelik.
A tél égövünkön, többletfeladatot ró ránk,
Amire naponta rámegy vagy jő néhány óránk.

Fűtés, hóeltakarítás, meleg öltözködés,
Sorolhatnék még sok egyebet, már ez sem kevés.
A tél nemcsak, hogy sokkalta több munkát igényel,
De a pénztárcánkból is egy jó csomó pénzt elnyel.

A fiatalság csak legyint, jogosan azt mondja,
Legyen ez a probléma, már a felnőttek gondja.
Ez nem is olyan nagy gond, ha ők mostan így tesznek,
Jól tudjuk azt, egyszer majd ők is, felnőttek lesznek.

Télen is lehet ám igen tevékenyen pihenni,
Mehetünk fel a hegyekbe, szánkózni sielni.
Vajon melyík jobb, a nyári vagy téli pihenő,
Ne törjük fejünket, tudjuk a legjobb mindkettő.

Öröm a téli vakáció a gyermekeknek,
Hisz naponta hógolyózni, szánkózni mehetnek.
Ilyenkor az időbeosztás lehet igen laza,
Egészségesen, kipirulva érkeznek haza.

A tél hordozza a megfázás lehetőségét,
Őrizzük meg nagyon, saját testünknek épségét.
Ilyenkor az utak nagyon veszélyesen csúsznak,
Az idősek legjobb, ha mindig otthon maradnak.

Áldásos feladata van ám a kemény télnek,
Amit az orvosok is egyhangúlag úgy vélnek.
Elpusztít víruszokat és baktériumokat,
Ehhez nagyon jót tesz, ha szabadban vagyunk sokat.

Ez a hatás a mezőn és kiskertünkben is hat,
Megtizedeli a rágcsálókat rovarokat.
Ha ember a telet, nem túlságosan élvezi,
Szervezetét sokkalta, ellenállóbbá teszi.

Van ki a telet azért szereti, mert szép fehér,
Ha nincs semmi más érvük, akkör ez nem sokat ér.
Szép a hosszú és forró nyárnak, haragos zöldje,
Az ősz sokszínű levele, ha lehull a földre.

Ki nem szereti a hideget, az azzal érvel,
Ne védje senki a telet, olyan forró hévvel,
Tudjuk azt, hogy az egyenlítő környékén nincs tél,
És mégis a növány, állat és ember, ott is megél.






























lanyigeza•  2018. április 17. 11:04

A NÉGY ÉVSZAK

Legtöbb ember a forró nyarat szereti jobban,
Főképp nyaraláskor, mikor a tengerben csobban.
Dolgozó, nyugdíjas, diák, mind örül a nyárnak,
Mert rájuk is nyáron, sejtelmes kalandok várnak.

A nyár az évnek, sokban kitüntetett évszaka,
Feledhetetlen a nyári csillagos éjszaka.
Bárhol vagyunk a világban, jól tudjuk azt már rég,
Ismerősünk, a ragyogó, nyári csillagos ég.

Nézünk az ismerős, fenséges, csillagos égre,
Otthon érezzük magunkat és megnyugszunk végre.
Jól érezzük azt, hogy milyen kis porszemek vagyunk,
Nem csoda, hogyha a látványtól, elborul agyunk.

A dolgozó, ki egész évben hajszola magát,
A nyugdíjas , ki ugyanezt tette életén át,
A diák, ki évközben letett, számtalan vizsgát,
Megérdemelten, nyáron kipihenheti magát.

A földművesek a forró napon dolgoznak legtöbbet,
Nyáron nem, majd csak valami keveset, télen pihennek.
Az ő munkájuk, majd nyár végén és ősszel térül meg,
Ha tönkre nem teszi, a vihar, jégeső és meleg.

Fölöttébb szép nyáron körülöttünk a természet,
Ezt észre nem venni, megbocsájthatatlan vétek.
Kirándulhatunk folyóra, erdőbe, mezőre,
Mindig legyünk a tarmészet szigorú őre.

Őrizzük mindenképpen a természetet magunk körül,
Akkor marad meg nekünk szépnek, minek mindemki örül.
Horgászást, vadászást és favágást, ne túlozzuk el,
A természet egyensúlyára, mindig ügyelnünk kell.

A természet védelem, nemcsak nyári feladat,
Egész évben e fontos szabályhoz tartsd magadat.
Nyáron vagy a természetben legtöbbet, nem kétség,
Most történik a természet ellen , legtöbb vétség.

Nyáron fészkelnek, költenek madaraink, életünk részei,
Vidám dalaikat, a megfáradt ember, örömmel élvezi.
Fészkelő helyeiket, lehetőleg ne nagyon zavarjuk meg,
Hálából körülvesz bennünket, egy szép madársereg.

Ennyi szépet mondanék, a szép, szeretett nyárról,
A rónaságon daloló pacsirta madárról.
Fülemben zenél, méz gyűjtő méhek zümmögése,
E szép érzések, soha sem vesznek feledésbe.





lanyigeza•  2018. április 17. 09:36

A NÉGY ÉVSZAK

TAVASZ

Szobám ablaka déli irányban egy fára néz,
Megérintheti csodás lombját, a kinyújtott kéz.
Kora tavasszal várom már azt a pillanatot,
Mikor már érdemes lesz kinyitnom az ablakot.

Ha megjelenik a hatalmas fán az első rügy,
Ablakot nyitni, kihajolni rajta, már ürügy.
A tavasz első hírnökének, örülhetek már,
Tavalyi fészkében megjelenik, egy gerlepár.

Az igen megtépázott fészket, rendbe kell tenni,
Mire a lomb kinő, a kicsiknek ki kell kelni.
Sürgeti őket szorgalmas munkára a tavasz,
Sajnos, cirmos cicánk ezt észre veszi, a ravasz.

Sajnálom nagyon a számomra kedves gerléket,
Belenyugszom, kegyetlen tud lenni a természet.
Persze a természetnek, ez csak az egyik arca,
Fű, fa, virág, állat és ember, örökös harca.

Tudjuk a természet nem csak kegyetlen tud lenni,
Körülöttünk minden szépségével, az sem semmi.
Mi szebbé, jobbá akarjuk tenni magunk körül,
Sajnos, sokszor ennek, ellenkezője sikerül.

A tavasz élettel tölt meg körülöttünk mindent,
Kívánkozunk a szabadba, maradásunk nincs bent.
Hív már bennünket ki a természet lágy zsongása,
Ösztönöz bennünket, éltető örök mozgásra.

Akinek kiskertje van, az fölöttébb szerencsés,
Várja kint a gyomlálás, ásás, kapálás, vetés.
Maradjunk a kerti munkát dícsérő szavaknál,
Nincs is jobb, az általunk megtermesztett javaknál.

Hogyha majd nyáron és ősszel jó termést akarunk,
Azért a legfőbb felelősek mi vagyunk, magunk.
Most tavasszal kell elkészítenünk jó magágyat,
A természet meghálálja, teljesít sok vágyat.

Szeretnénk kertünkben hasznos segítő társakat,
Csaljuk kertünkbe, a szép énekes madarakat.
Hagyjuk őket fészkelni, adjunk jó ivó vizet,
Mindahány, kártevőknek pusztításával fizet.

Legszebb évszak a tavasz, ember kimondani fél,
Nehogy valahogy még meghallja a nyár, ősz és tél.
Mert, hogy a maguk módján, ők is fölöttébb szépek,
Meggyőződésem, e tényt elhallgatni is vétek.


lanyigeza•  2018. április 16. 07:53

BOLYONGÁS MEZŐN, ERDŐN

Egy csodálatos mezőn álltam én,
Gyönyörű virágszőnyeg közepén.
Pompásan ölel a mező körül,
Ember és állat, mindenki örül.

Sötétlik egy erdő a távolban,
Érkezhet ide vándor, bárhonnan.
Úgy hív a sötét erdő rejtelme,
Kalandra vágyik emberi elme.

Közeledek a sötét erdőhöz,
Sejtelmes látványa, már lenyűgöz.
Az erdő széle még igen ritka,
Itt még nem sejlik rejtelmes titka.

Ahogy haladok beljebb és beljebb,
Riadt madarat látok legfeljebb.
Sűrűben nehezen lelni utat,
Rátalál, ki kitartóan kutat.

Rá is leltem én egy vadcsapásra,
Könnyebb lett az utam egycsapásra.
Nap alig sütött át a lombokon,
Féltem is, úgy egy kicsit, megvallom.

Eszembe jutott, fele sem tréfa,
Farkas is előfordulhat néha.
Piroska is találkozott vele,
Ez nem mese, tréfa csak a fele.

Nem kellett volna, kicsit se félni,
Itt egy tisztásra lehetett érni.
A tisztást átszelte egy kis patak,
Melyből gondfeledetten ittak vadak.

Nem akartam zörgetni az avart,
Hogy ne keltsek köztük semmi zavart.
Egy darabig e látványt élveztem,
Majd utamat hazafelé vettem.

Az erdő már ott zúgott mögöttem,
Az idő is elszállt már fölöttem.
Mikor a zajos városba értem,
Családom már aggódott értem.



lanyigeza•  2018. április 15. 22:36

HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS

Hetvenen túl, gyermekkori emlékeim megfogytak,
Ami pedig megmaradt, azok már igen kopottak.
Megpróbálok kopott emlékeim között turkálni,
Sikerül is magamat, valahogy gyermekként látni.

Visszahúzódó, szégyenlős falusi gyermek voltam,
Húsvétkor a lányokat, visszafogottan locsoltam.
Mindezzel szemben a nagyobbak, a szilaj legények,
Bizony locsolkodásban, nem voltak olyan szerények.

Kirángatták az udvarba, a kúthoz a lányokat,
Teli vödör hideg vízzel, tisztelték meg azokat.
A szivárvány minden színére festett tojásokat,
Neveztük mi hanyagul, röviden, piros tojásnak.

A felvilágosult falusi gyerekek jól tudják,
Hogy a Húsvéti piros tojást, nem a nyuszik tojják.
Dicsértük azt a szép hagyományú, Húsvéti szokást,
Hogy a locsolásért, választhatunk, egy piros tojást.

Szilaj legények pedig, fölöttébb örültek annak,
Hogy a locsolásért, jó kisüsti pálinkát kapnak.
Locsolni rendszerint, nem magányos farkasként mentünk,
A lányos házaknál, szép sorban, tiszteletet tettünk.

Megszolgált bérünket, mindig egy tarisznyába raktuk,
Megjegyeztük, hogy melyík tojást, melyík lánytók kaptuk,
Ez nagyon fontos, a jutalmak elosztásánál,
Hogy a tojást attól kapjuk, hogy ki kit szimpatizál.

A legények pedig, még egykét hét múlva is tudták,
Hogy melyík lányos  háznál, itták a legjobb pálinkát.
Ez hiteles, szín tiszta igazság, amit közöltem,
Azért úgy halkan megjegyzem, hogy én messziről jöttem.

Ha valaki, számomra sértően, kétségbe vonná,
Bevallom, hogy élő tanúm már sajnos nincs rá.
Azért fogadják el mindezt, mint egy hiteles való,
Merthamis mondásom oly ritka, mint a fehér holló.



LOCSOLÓVERS

Ki ne gyere a szabadba, mert megfáznál,
Inkább bemegyek, ha van szép lány a háznál.
Nem vagyok gonosz, útonálló, csavargó,
Vagyok jóravaló, lányokat locsoló.

Bizton állítom, hogy nem túl nagy a bérem,
Egy szép, festett piros tojással beérem.
Áldást hozok a nagy tiszteletű házra,
Szerencsét hintek, minden egyes szép lányra.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom