lanyigeza blogja

Hiszem, hogy nincs csökönyösebb állat a szamárnál,
A természetben ő biz, egy értékes találmány.
Amit egyszer eltökél, azt persze meg is teszi,
Gazdája parancsait is ő, félvállról veszi.

Ha menetelés közben őt a gazdája sürgeti,
Képes inkább megállni és füleit billgeti.
Viszont hogyha gazdája, megállásért esedez.
Az is lehet, hogy ő kedve szerint, ügetni kezd.

Inkább gazdájának kell, hogy jó kedvét keresse,
Nehogy ha felül rá, ő meg tréfásan levesse.
Mert hát tud ám ő, egy pár ehhez hasonló tréfát,
Félelmetes, ha felemeli hátsó patáját.

Elölről közeledni hozzá, sem veszélytelen,
Mert ám harapni is jól tud, amilyen féktelen.
Modhatjuk jogosan, hogy a szamár egyéniség,
Befolyásolni nem lehet, ahhot nem fér kétség.

Gazdája jó falatokkal kedveskedne neki,
Köszöni, ő inkább a szúrós bogáncsot eszi.
Hogy ne fázzon, télen az istálóban tartanák,
Akkor inkább, a hó tetején érzi jól magát.

Nyáron pedig, hogyha a jó hűvösben delelhet,
Neki akkor már, éppen a tűző nap felel meg.
Lehetne a feje fölött, akár szilárd tető,
Ő inkább kint maradna, mikor esik az eső.

A juhász mégis szinte, barátként fogadta el,
Hogy ez miért van így, azt máris magyarázni kell.
Szamarat nem lehet eltéríteni útjáról,
Döntését mindig ő hozza meg, ő dönt sorsáról.

Nagyon jó fej, bégetik egyhangúlag a birkák,
Nem csoda, hogy vezetőnek is őt választották.
Valakit gondolkodás nélkül, követni lehet,
Több idő jut, gondtalanul legelni a füvet.

A szamár, út tervezésnél, lehet tanácsadó,
Mikor az út dombos, hegyes terepen haladó.
Homokzsákkal a hátán, hagyjuk felfelé menni,
Amere megy, legésszerűbb utat építeni.

Jellegzetes hangjával, az időt megjósolja,
Megbízhatóan, ha azt nagyúri kedve tartja.
Hivatalos időjóstól, abban különbözik,
Hogy őtőle, lényegesen többet nélkülözik.

Hálás dolog volt, ezt mind a szamárról megírni,
Jobb sokkal, mint az élet keserveiről sírni.
Nem a külső fontos, hanem a vezetői készség,
Jó példa erre a szamár, nem fér hozzá kétség.

Szamarat a nyáj követi, vezeti a nyájat,
A juhász nem találna, ily jó segítő társat.
A szamárnak minden makacssága ellenére,
Ez így igaz, nem pályázhat senki a helyére.

Érdekes, lóval, zebrával, lehet keresztezni,
Ebből négy kombinációt is ki lehet hozni.
A szamár olyan állat, kit mindenki megcsodál,
Egy biológus barátom, most ebből doktorál.

Milyen sok lenne a diétáim fele,
Melybe még bátran, ne fogtam volna bele.
Gazdag, terített, roskadó svédasztal,
Hogy miért, engemet, mindig is marasztal.

Az nem igaz, hogy én így érzem jól magam,
Az eredmény az, több mint százhúsz kilógramm.
Dél felé már, kihagy az emlékezetem,
Mert ilyenkor úgy érzem, ma még nem ettem.

Mindig feleségem juttatja eszembe,
Mi mindent ettem, aznap is reggelire.
Tiszteld mindig asszonyod, ne kíméld magad,
Megmondja az, tenned mit kell és mit szabad.

Elvem, mindig az ebéd legyen kiadós,
Inkább a vacsorámmal, maradjak adós.
Milyen sokszor, sikerül betartom félig,
Mint ünnepelt hős, tűrők egész éjfélig.

Ilyenkor aztán sajnos, észre sem veszem,
Hogy gondtalanul és önfeledten eszem.
Utána meg, elfog a lelkifurdalás,
Étrendem megint, nem volt díétás.

Hogy ezt helyrehozzam, mit is tehetnék mást,
Legjobb megeszek még, valami diétást.
Próbáltam már azt is, hogy sötétben ettem,
Hátha akkor, feleségem nem ér tetten

Diétámhoz feleségem akarata, kincs,
Benne az akarat megvan, ami bennem nincs.
A diéta, sok energiámba kerül,
Sajnos, sokszor még a fele sem sikerül.

Fogyás közben, lehet azt kellene tenni,
Szíjamat egy lyukkal, rövidebbre venni.
Ha az igaz, az lenne a fogyás titka,
Hogy soha, kilóim ne térjenek vissza.

Találunk sokszor, jótanácsot bőven,
Születnek biz ezek, sok elhízott főben.
Mozogj többet, agyamat mindig így sózzák.
Helyette én, gyomromnak adok több munkát.

Járjál sétálni, azt olyan ritkán teszem,
Inkább sűrűbben, az evésen jár eszem.
Egyél változatosan, mindenek felett,
Változatosabban, ennél már nem lehet.

Édesre sósat, savanyút, majd keserűt,
Nehogy ez kiváltson, bárkiben is derűt.
A gyomrommal van baj, gondoltam egy nagyot,
Mivel mindig, olyan nagyon éhes vagyok.

Elmentem orvoshoz, hogy ugyan mit mond ő,
Mivel, hogy mindig, egészségem, volt a fő.
Gyomromnak, szerencsére, nincs semmi baja,
Ajánlott, a felére csökkentett kaja.

Maradjunk most az orvosi, bölcs tanácsnál,
Mert, hogy többet ér az, a legjobb szakácsnál.
Asztalomon az étel, bármilyen tömeg,
Egyen belőle más, ne mind én egyem meg.

Jó tanács, melyet mindenkinek ajánlok,
Kövértől nem hitelesek, a tanácsok.
Remélem, sikeresebbek lesznek mások,
Mind ezt leírnom, nem volt számomra más ok.

Egy baromfiudvarról, mikor fúj a szél,
Nézzük, a zörgő haraszt mi mindent beszél.
Azt gondolnánk, nincs itt soha semmi hiba,
Megtalálható minden, tyúk, kacsa, liba.

Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha, megtörik itt is a csend.
El sem fogjátok sokan, nekem ezt hinni,
Szinte már le sem merem nektek azt írni.

Egy kis tyúk elkövetett, egy nem kis hibát,
Kioktatta a nála már nagyobb libát.
Általában ez a tyúk nem oly nagy neszű,
Azt mondta ő a libának: "Te tyúkeszű!"

Azonban a liba sem hagyta ám magát,
Visszaszólt ő a tyúknak, jó néhány gá-gát.
Nem is volt ebben olyan nagy hiba semmi,
Mint ahogy az ilyenkor szokott is lenni.

A libánál is megtörtént a nagy hiba,
Visszaszólt ő a tyúknak: "Te buta liba!"
A kacsáknak, e szörnyűség hallatára,
Hát egészen, libabőrös lett a háta.

A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűr untig elég lett volna mára.
Viszont újból egy tyúk, beszólt a kacsáknak,
Hangot adva, egy köztudott igazságnak.

Megemlitette, azt a közismert szokást,
Bár igaz, hogy a kacsák is tojnak tojást,
De tyúktojás iránt, nagyobb a kereslet,
Kacsatojást a piacon, nem keresnek.

A meghitt csend, most hangos lármával vegyül,
Szokás szerint, a baj most sem jár egyedül.
Mindezt leírni, ahhoz kevés egy regény,
A nagy baromfiudvar, nem ingerszegény.

A kakas beleszólt, mint kiváló elme,
Mint a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Fennen hangoztatta magáét, hogy lám-lám,
Milyen fontos is mindenütt, a jó reklám.

Jegyezd meg azt jól, mindörökre magadnak,
A tyúkok reklámra, mindig sokat adnak.
A kakas a hajnalt, mily jól reklámozza,
Szemedre az álmot, vissza sosem hozza.

A tyúk is mikor megtojik, midig feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Viszont a kacsa, ha megtojik csak hallgat,
A tyúktojást veszik, ez az oka annak.

A baromfiudvart is, fenyegeti veszély,
Mert történik itt is, sok más egyéb szeszély.
Kakas az, vagy pulykakakas, kit hogy hívnak,
Az uralomért, ők ádáz harcot vívnak.

Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivál ha farkaséhes.
Kicsi az sélye, de az lenne jó móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.

Szerencse, hogy sas szeme van a kakasnak
Jelzi idejében, közeledtét bajnak.
Házőrző kuvasz, vág igen komoly arcot,
Rókával, mint oroszlán, felveszi a harcot.

Ahogy szokott az lenni, kimondjuk végre,
Tudjuk jól azt, minden jó, ha jó a vége.
Ilyenkor, ha a dolod nem sül el balul,
A baromfiudvar, némileg elcsitul.

Nézzük meg hát most, hogy mit is rejt az avar,
Milyen egy szokványos, kertvárosi udvar?
Avar arról, látványosan árulkodik,
Hogy itt kutya az udvarban, biztos lakik.

Tény, hogy az nagy szégen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya, nem legdrágább fajta.
Szánalmas tulajra, nem szokás felnézni,
Valahogy, kisember is, nyomban megérzi.

Ha a kutya olyan drága mint az ékszer,
Úgy, örülhet a tulaj, legalább kétszer.
Egyszer, mikor megveszik, oly méregdrágán,
Másszor, ha ajándékba kerül a drágám.

Mondhatjuk még azt is, igaz elég sokszor,
Mind ez törtébik főleg, családi okból.
Ugyanis, e felmentő megoldás, hálás,
Talán, elkerülhető vele a válás.