lanyigeza blogja

Ez a cím lehet, hogy sokaknak kissé sértő,
Nagyon kérem, legyen most minden szülő megértő.
Amiről írni szeretnék, nem egyedülálló,
Ezért hát, véleményem szerint, a cím helytálló.

Megszokott a szülő, saját gyermekét dícséri,
Ha rosszat mondanak róla, azt magának kikéri.
Más gyermeke tehetségét ő észre sem veszi,
Ösztönösen, rendszerint többsége meg is teszi.

A feleségem már több éve, amatőr festő,
Nehogy már elfogult legyek, jó képeket fest ő.
Befejezett akkor éppen egy nagyon szép képet,
Várta, hogy barátnője, mond rá valami szépet.

Erre nagy bölcsen, annyit tudott mondani rája,
Mily szépen fest neki is, öt éves unokája.
Tudjuk, a történelem, megismétli önmagát,
Egy jó barátom nézte unokám egyik rajzát,

Az én lányom is kicsi korában még jól rajzolt,
Igen bölcs észrevétele csupán csak ennyi volt.
Egy másik barátomnak, megjegyzése logikus,
Ötéves fia, máris egy nagy matematikus.

Mindig éberen őrködik a kalácsok felett,
Ha a vendég elmegy, megmondja hány sütit evett.
A jóslat, végülis nem jött be, a gyerek hanyag,
Nem ment neki oly jól a matematika anyag.

Ha a megjósolt pálya, nem is oly jól sikerült,
Ez a történet az irodalomba került.
Mily érdekes, én is abba a hibába estem,
Firkálmányomat, már irodalomnak neveztem.