lanyigeza blogja

Örök magyar költök verseit olvastam eddig,
Így volt ez egy jó ideig, pontosabban keddig.
Ekkor kíváncsiságból, modern verset olvastam,
Amitől oly komolyan, össze is zavarodtam.

Mivel magam is szerettem volna verset írni,
Eldönteni sehogy sem tudtam, kinek kell hinni.
Mindezideig soha sem okozott az gondot,
Hogy valaki most verset, vagy éppen prózát mondott.

Megfigyeltem a régi nagy költők verseit,
Ők verseikben a véletlenre, nem bíztak semmit.
Minden versnen volt érdekes, érthető tartalma,
S a verssorokban azonos a szótagok száma.

Ezért is van a versnek bizonyos dallama,
Ezzel is kiegészül, a versírás fogalma.
A verssorok végei, kellemesen rímelnek,
Élvezetet nyújtva ezzel az emberi fülnek.

Verset olvasva, beáll agyunk a szótagszámra,
Rátalálva a végén, a rímekre magára.
Bizonyos szótag után, olvasó a rímre vár,
Teljesen jogosan hiszi azt, hogy neki az jár.

Használnak verseikben, kis és nagy betűket,
Sőt nem mellőzik sehol sem, az írásjeleket.
Nem tehetem, hogy erre jó példát ne hozzak fel,
Nagyon hiszem azt, hogy erre Arany megfelel.

"Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja, nagyokat döf rajta."
Megemlíthetnék még, számtalan nagy magyar költőt,
Kiknek  művei túlélnek nem egy emberöltőt.

E költők meggyőzően elhitették azt velem,
Hogy egy igazi örök vers, nem lehet másmilyen.
Az aki a felsorolt ismérveket fejrúgja,
Írása miért vers, a laikus honnan tudja.

Én magam is e laikusok közé tartozok,
Írni a fenti ismérveket tartva akarok.
Ez az írásom, valójában segélykiáltás,
Helyes-e vajon ez az egyéni meglátás?

Jó néven venném, ha hozzáértő kioktatna,
Végre én is megértsem, mi is a vers fogalma.
Arra a kérdésre is szeretnék választ kapni,
Kinek akarunk verseinkkel valamit adni?

Ha versírásom csak fiókom számára lenne,
Akkor is persze, igaz örömet lelnék benne.
Elismerés, az alkotás mozgató rugója,
Azt pedig csak az olvasóknak tömege adja.

Az Internet segít nekünk, szinte már mindenben,
Ezért hát csak dicséret illeti, e versemben.
Versírás közben, bármilyen probléma felmerül,
Megoldás az Interneten, pillanatba kerül.

Versemet mindig a "Drive"-on szokásom írni,
Onnan bármikor, könnyedén elő lehet hívni.
A fellegekben a tároló kapacitás nagy,
Fontos, hogy ez javítási lehetőséget hagy.

Versem írását valami miatt abbahagyom,
Bármikor előhívhatom, az írást folytatom.
Azt módosíthatom, javíthatok, törölhetek,
Sőt, azt félkészen, el is küldhetem valakinek.

Versem mindig, tovább szerkeszthető állapotban,
Megtalálható, műholdon levő tárolóban.
Ezért mondjuk, hogy a fellegekben van tárolva,
Onnan pedig, könnyű szerrel, eljuthat bárhova.

Én a hozzáférhetőségi jogot küldöm el,
Aki azt megkapja, az rendelkezhet versemmel.
Ha én versemen közben bővítek, vagy javítok,
Hzzáférhrtő lesz már a javított állapot.

Versemet rendszerint, mindig laptop-omon írom,
Ha kell, informálódok, az okos telefonon.
Így utána nézhetek, valamely szó értelmének,
Nem gátolva ezzel, a folytatását versemnek.

Betű típusból is, kedvem szerint választhatok,
Kijavíthatom versemet, mielőtt nyomtatok.
Ez lehet zsugorított, vagy nagyított formában,
Igen gyorsan, akár tetszés szerinti példányban.

Ésszerű, ha van külön e-mail cím versemnek,
A keresett versre, sokkal könnyebben rálelek.
Mondhatom, ez a szerény Internetes ismeret,
Már könnyebbé teszi munkámat, írni versemet.