lanyigeza blogja

lanyigeza•  2018. április 18. 23:02

A SZAMÁR

Hiszem, hogy nincs csökönyösebb állat a szamárnál,
A természetben ő biz, egy értékes találmány.
Amit egyszer eltökél, azt persze meg is teszi,
Gazdája parancsait is ő, félvállról veszi.

Ha menetelés közben őt a gazdája sürgeti,
Képes inkább megállni és füleit billgeti.
Viszont hogyha gazdája, megállásért esedez.
Az is lehet, hogy ő kedve szerint, ügetni kezd.

Inkább gazdájának kell, hogy jó kedvét keresse,
Nehogy ha felül rá, ő meg tréfásan levesse.
Mert hát tud ám ő, egy pár ehhez hasonló tréfát,
Félelmetes, ha felemeli hátsó patáját.

Elölről közeledni hozzá, sem veszélytelen,
Mert ám harapni is jól tud, amilyen féktelen.
Modhatjuk jogosan, hogy a szamár egyéniség,
Befolyásolni nem lehet, ahhot nem fér kétség.

Gazdája jó falatokkal kedveskedne neki,
Köszöni, ő inkább a szúrós bogáncsot eszi.
Hogy ne fázzon, télen az istálóban tartanák,
Akkor inkább, a hó tetején érzi jól magát.

Nyáron pedig, hogyha a jó hűvösben delelhet,
Neki akkor már, éppen a tűző nap felel meg.
Lehetne a feje fölött, akár szilárd tető,
Ő inkább kint maradna, mikor esik az eső.

A juhász mégis szinte, barátként fogadta el,
Hogy ez miért van így, azt máris magyarázni kell.
Szamarat nem lehet eltéríteni útjáról,
Döntését mindig ő hozza meg, ő dönt sorsáról.

Nagyon jó fej, bégetik egyhangúlag a birkák,
Nem csoda, hogy vezetőnek is őt választották.
Valakit gondolkodás nélkül, követni lehet,
Több idő jut, gondtalanul legelni a füvet.

A szamár, út tervezésnél, lehet tanácsadó,
Mikor az út dombos, hegyes terepen haladó.
Homokzsákkal a hátán, hagyjuk felfelé menni,
Amere megy, legésszerűbb utat építeni.

Jellegzetes hangjával, az időt megjósolja,
Megbízhatóan, ha azt nagyúri kedve tartja.
Hivatalos időjóstól, abban különbözik,
Hogy őtőle, lényegesen többet nélkülözik.

Hálás dolog volt, ezt mind a szamárról megírni,
Jobb sokkal, mint az élet keserveiről sírni.
Nem a külső fontos, hanem a vezetői készség,
Jó példa erre a szamár, nem fér hozzá kétség.

Szamarat a nyáj követi, vezeti a nyájat,
A juhász nem találna, ily jó segítő társat.
A szamárnak minden makacssága ellenére,
Ez így igaz, nem pályázhat senki a helyére.

Érdekes, lóval, zebrával, lehet keresztezni,
Ebből négy kombinációt is ki lehet hozni.
A szamár olyan állat, kit mindenki megcsodál,
Egy biológus barátom, most ebből doktorál.




lanyigeza•  2018. április 18. 10:54

KÖVÉR EMBER TŰNŐDÉSEI

Milyen sok lenne a diétáim fele,
Melybe még bátran, ne fogtam volna bele.
Gazdag, terített, roskadó svédasztal,
Hogy miért, engemet, mindig is marasztal.

Az nem igaz, hogy én így érzem jól magam,
Az eredmény az, több mint százhúsz kilógramm.
Dél felé már, kihagy az emlékezetem,
Mert ilyenkor úgy érzem, ma még nem ettem.

Mindig feleségem juttatja eszembe,
Mi mindent ettem, aznap is reggelire.
Tiszteld mindig asszonyod, ne kíméld magad,
Megmondja az, tenned mit kell és mit szabad.

Elvem, mindig az ebéd legyen kiadós,
Inkább a vacsorámmal, maradjak adós.
Milyen sokszor, sikerül betartom félig,
Mint ünnepelt hős, tűrők egész éjfélig.

Ilyenkor aztán sajnos, észre sem veszem,
Hogy gondtalanul és önfeledten eszem.
Utána meg, elfog a lelkifurdalás,
Étrendem megint, nem volt díétás.

Hogy ezt helyrehozzam, mit is tehetnék mást,
Legjobb megeszek még, valami diétást.
Próbáltam már azt is, hogy sötétben ettem,
Hátha akkor, feleségem nem ér tetten

Diétámhoz feleségem akarata, kincs,
Benne az akarat megvan, ami bennem nincs.
A diéta, sok energiámba kerül,
Sajnos, sokszor még a fele sem sikerül.

Fogyás közben, lehet azt kellene tenni,
Szíjamat egy lyukkal, rövidebbre venni.
Ha az igaz, az lenne a fogyás titka,
Hogy soha, kilóim ne térjenek vissza.

Találunk sokszor, jótanácsot bőven,
Születnek biz ezek, sok elhízott főben.
Mozogj többet, agyamat mindig így sózzák.
Helyette én, gyomromnak adok több munkát.

Járjál sétálni, azt olyan ritkán teszem,
Inkább sűrűbben, az evésen jár eszem.
Egyél változatosan, mindenek felett,
Változatosabban, ennél már nem lehet.

Édesre sósat, savanyút, majd keserűt,
Nehogy ez kiváltson, bárkiben is derűt.
A gyomrommal van baj, gondoltam egy nagyot,
Mivel mindig, olyan nagyon éhes vagyok.

Elmentem orvoshoz, hogy ugyan mit mond ő,
Mivel, hogy mindig, egészségem, volt a fő.
Gyomromnak, szerencsére, nincs semmi baja,
Ajánlott, a felére csökkentett kaja.

Maradjunk most az orvosi, bölcs tanácsnál,
Mert, hogy többet ér az, a legjobb szakácsnál.
Asztalomon az étel, bármilyen tömeg,
Egyen belőle más, ne mind én egyem meg.

Jó tanács, melyet mindenkinek ajánlok,
Kövértől nem hitelesek, a tanácsok.
Remélem, sikeresebbek lesznek mások,
Mind ezt leírnom, nem volt számomra más ok.




lanyigeza•  2018. április 18. 09:20

BAROMFIUDVAR FALUN ÉS VÁROSON

Egy baromfiudvarról, mikor fúj a szél,
Nézzük, a zörgő haraszt mi mindent beszél.
Azt gondolnánk, nincs itt soha semmi hiba,
Megtalálható minden, tyúk, kacsa, liba.

Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha, megtörik itt is a csend.
El sem fogjátok sokan, nekem ezt hinni,
Szinte már le sem merem nektek azt írni.

Egy kis tyúk elkövetett, egy nem kis hibát,
Kioktatta a nála már nagyobb libát.
Általában ez a tyúk nem oly nagy neszű,
Azt mondta ő a libának: "Te tyúkeszű!"

Azonban a liba sem hagyta ám magát,
Visszaszólt ő a tyúknak, jó néhány gá-gát.
Nem is volt ebben olyan nagy hiba semmi,
Mint ahogy az ilyenkor szokott is lenni.

A libánál is megtörtént a nagy hiba,
Visszaszólt ő a tyúknak: "Te buta liba!"
A kacsáknak, e szörnyűség hallatára,
Hát egészen, libabőrös lett a háta.

A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűr untig elég lett volna mára.
Viszont újból egy tyúk, beszólt a kacsáknak,
Hangot adva, egy köztudott igazságnak.

Megemlitette, azt a közismert szokást,
Bár igaz, hogy a kacsák is tojnak tojást,
De tyúktojás iránt, nagyobb a kereslet,
Kacsatojást a piacon, nem keresnek.

A meghitt csend, most hangos lármával vegyül,
Szokás szerint, a baj most sem jár egyedül.
Mindezt leírni, ahhoz kevés egy regény,
A nagy baromfiudvar, nem ingerszegény.

A kakas beleszólt, mint kiváló elme,
Mint a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Fennen hangoztatta magáét, hogy lám-lám,
Milyen fontos is mindenütt, a jó reklám.

Jegyezd meg azt jól, mindörökre magadnak,
A tyúkok reklámra, mindig sokat adnak.
A kakas a hajnalt, mily jól reklámozza,
Szemedre az álmot, vissza sosem hozza.

A tyúk is mikor megtojik, midig feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Viszont a kacsa, ha megtojik csak hallgat,
A tyúktojást veszik, ez az oka annak.

A baromfiudvart is, fenyegeti veszély,
Mert történik itt is, sok más egyéb szeszély.
Kakas az, vagy pulykakakas, kit hogy hívnak,
Az uralomért, ők ádáz harcot vívnak.

Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivál ha farkaséhes.
Kicsi az sélye, de az lenne jó móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.

Szerencse, hogy sas szeme van a kakasnak
Jelzi idejében, közeledtét bajnak.
Házőrző kuvasz, vág igen komoly arcot,
Rókával, mint oroszlán, felveszi a harcot.

Ahogy szokott az lenni, kimondjuk végre,
Tudjuk jól azt, minden jó, ha jó a vége.
Ilyenkor, ha a dolod nem sül el balul,
A baromfiudvar, némileg elcsitul.

Nézzük meg hát most, hogy mit is rejt az avar,
Milyen egy szokványos, kertvárosi udvar?
Avar arról, látványosan árulkodik,
Hogy itt kutya az udvarban, biztos lakik.

Tény, hogy az nagy szégen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya, nem legdrágább fajta.
Szánalmas tulajra, nem szokás felnézni,
Valahogy, kisember is, nyomban megérzi.

Ha a kutya olyan drága mint az ékszer,
Úgy, örülhet a tulaj, legalább kétszer.
Egyszer, mikor megveszik, oly méregdrágán,
Másszor, ha ajándékba kerül a drágám.

Mondhatjuk még azt is, igaz elég sokszor,
Mind ez törtébik főleg, családi okból.
Ugyanis, e felmentő megoldás, hálás,
Talán, elkerülhető vele a válás.






lanyigeza•  2018. április 18. 07:30

VALENTIN NAP HETVENEN TÚL

Bevezetőül, esküszöm az eskető papra,
Ifjú koromból, nem emlékszem Valentin napra.
Nem tudom, ennek ünneplése mikor kezdődött,
Elmúlhatott pár év, mikor ez bennem felötlött.

Ha hatvan évesen egy divatos szót hallottam,
Úgy voltam vele, enélkül eddig is megvoltam.
Hetvenen túl, a Valentin nappal is így vagyok,
Minden nagyobb ünneplést, a fiatalokra hagyok.

Ezt érzem magambah, tudatom alatt legbelül,
Ám megvallom, az ünneplés, bennem is felmerül.
Szerintem is,  fölöttébb szép dolog mindenképpen,
Még ha az, teszem azt fel, Valentin nap is éppen.

Igaz, hogy van mit ünnepelnem, attól nem félek,
Negyven évvel ezelőtt rálelt párommal élek.
Negyven évig, jóban és rosszban is együtt lenni,
Feljogosít bennünket, önfeledten ünnepelni.

Ilyen feleség, nem terem épp minden bokorban,
Minden hálámat átadom, egy virág csokorban.
Neki örömöt szerezni, mindenképen csodás,
Azt hiszem, hogy a Valentin nap lényege, nem más.



lanyigeza•  2018. április 17. 18:54

A NÉGY ÉVSZAK

ősz

Körülöttünk a természet örök, csodákat rejt,
Évente újra megújulni soha sem felejt.
A tavasszal kezdődik és az ősszel ér véget,
A havas és zord télen, megpihen a természet.

Tavasszal és nyáron a természet nagyon aktív,
Mindenkit komoly munkára serkent és harcra hív.
Őszre megérik gyümölcse a komoly munkának,
Az ember ilyenkor takarítja be magának.

Az ősznek megvan különös sajátos szépsége,
Mikor kimegyünk ősszel lombhullató erdőbe,
A szivárvány minden színében látjuk pompázni,
Ha nem látjuk, gyakori őszi esőtől ázni.

A diákok útjukat az iskolába veszik,
Nem mondanám, hogy ezt túlzottan örömmel teszik.
Azért örülnek, találkoznak barátaikkal,
Mesélik, milyen élményeket hoztak magukkal.

Földműves siet betakarítani a termést,
Kell a jó idő, elvégezni az őszi vetést.
Rossz időben késik a termény betakarítás,
A minőségben létrejöhet, jelentős romlás.

Láthatjuk ember, természet, kölcsönhatásban él,
A siker közös érdek, mindkettő kudarctól fél.
Mindkét félnek bizony, meg kell ám mindent, hogy tegyen,
Hogy a végén, mindenki, elégedett is legyen.

Háziasszony készíti a finom télrevalót,
Ilyenkor zöldségféléből eltesz néhány kilót.
Egészségünkért többféle vitamint tárolunk,
A távoli tavaszig, ne legyen semmi gondunk.

Ősszel mikor már reggel oly hideg a szürkület,
Megkezdődhet végre, a várva várt szőlő szüret.
Nagy a vidámság a pincékben mindig olyankor,
Mikor  már elkezd forrni a hordókban az új bor.

Ősszel vigyáznunk kell magunkra, hogy meg ne fázzunk,
Hideg, gyakori őszi esőben, meg ne ázzunk.
Tüzelőt kell bekészítenünk, ha fűtünk fával,
Vagy sok pénzt, ha fűtünk drága árammal, vagy gázzal.

Az ősz már nem a szórakozásról szól, mint a nyár,
Itt ránk igen felelős, kemény, komoly munka vár.
Fel kell készülnünk az igen kemény és zord télre,
Hogy ne kelljen rágondolni, a télre oly félve.



TÉL

A telet lehet, főleg fiatalok szeretik,
Idősebbek a meleg évszakokat kedvelik.
A tél égövünkön, többletfeladatot ró ránk,
Amire naponta rámegy vagy jő néhány óránk.

Fűtés, hóeltakarítás, meleg öltözködés,
Sorolhatnék még sok egyebet, már ez sem kevés.
A tél nemcsak, hogy sokkalta több munkát igényel,
De a pénztárcánkból is egy jó csomó pénzt elnyel.

A fiatalság csak legyint, jogosan azt mondja,
Legyen ez a probléma, már a felnőttek gondja.
Ez nem is olyan nagy gond, ha ők mostan így tesznek,
Jól tudjuk azt, egyszer majd ők is, felnőttek lesznek.

Télen is lehet ám igen tevékenyen pihenni,
Mehetünk fel a hegyekbe, szánkózni sielni.
Vajon melyík jobb, a nyári vagy téli pihenő,
Ne törjük fejünket, tudjuk a legjobb mindkettő.

Öröm a téli vakáció a gyermekeknek,
Hisz naponta hógolyózni, szánkózni mehetnek.
Ilyenkor az időbeosztás lehet igen laza,
Egészségesen, kipirulva érkeznek haza.

A tél hordozza a megfázás lehetőségét,
Őrizzük meg nagyon, saját testünknek épségét.
Ilyenkor az utak nagyon veszélyesen csúsznak,
Az idősek legjobb, ha mindig otthon maradnak.

Áldásos feladata van ám a kemény télnek,
Amit az orvosok is egyhangúlag úgy vélnek.
Elpusztít víruszokat és baktériumokat,
Ehhez nagyon jót tesz, ha szabadban vagyunk sokat.

Ez a hatás a mezőn és kiskertünkben is hat,
Megtizedeli a rágcsálókat rovarokat.
Ha ember a telet, nem túlságosan élvezi,
Szervezetét sokkalta, ellenállóbbá teszi.

Van ki a telet azért szereti, mert szép fehér,
Ha nincs semmi más érvük, akkör ez nem sokat ér.
Szép a hosszú és forró nyárnak, haragos zöldje,
Az ősz sokszínű levele, ha lehull a földre.

Ki nem szereti a hideget, az azzal érvel,
Ne védje senki a telet, olyan forró hévvel,
Tudjuk azt, hogy az egyenlítő környékén nincs tél,
És mégis a növány, állat és ember, ott is megél.