A NÉGY ÉVSZAK

ősz

Körülöttünk a természet örök, csodákat rejt,
Évente újra megújulni soha sem felejt.
A tavasszal kezdődik és az ősszel ér véget,
A havas és zord télen, megpihen a természet.

Tavasszal és nyáron a természet nagyon aktív,
Mindenkit komoly munkára serkent és harcra hív.
Őszre megérik gyümölcse a komoly munkának,
Az ember ilyenkor takarítja be magának.

Az ősznek megvan különös sajátos szépsége,
Mikor kimegyünk ősszel lombhullató erdőbe,
A szivárvány minden színében látjuk pompázni,
Ha nem látjuk, gyakori őszi esőtől ázni.

A diákok útjukat az iskolába veszik,
Nem mondanám, hogy ezt túlzottan örömmel teszik.
Azért örülnek, találkoznak barátaikkal,
Mesélik, milyen élményeket hoztak magukkal.

Földműves siet betakarítani a termést,
Kell a jó idő, elvégezni az őszi vetést.
Rossz időben késik a termény betakarítás,
A minőségben létrejöhet, jelentős romlás.

Láthatjuk ember, természet, kölcsönhatásban él,
A siker közös érdek, mindkettő kudarctól fél.
Mindkét félnek bizony, meg kell ám mindent, hogy tegyen,
Hogy a végén, mindenki, elégedett is legyen.

Háziasszony készíti a finom télrevalót,
Ilyenkor zöldségféléből eltesz néhány kilót.
Egészségünkért többféle vitamint tárolunk,
A távoli tavaszig, ne legyen semmi gondunk.

Ősszel mikor már reggel oly hideg a szürkület,
Megkezdődhet végre, a várva várt szőlő szüret.
Nagy a vidámság a pincékben mindig olyankor,
Mikor  már elkezd forrni a hordókban az új bor.

Ősszel vigyáznunk kell magunkra, hogy meg ne fázzunk,
Hideg, gyakori őszi esőben, meg ne ázzunk.
Tüzelőt kell bekészítenünk, ha fűtünk fával,
Vagy sok pénzt, ha fűtünk drága árammal, vagy gázzal.

Az ősz már nem a szórakozásról szól, mint a nyár,
Itt ránk igen felelős, kemény, komoly munka vár.
Fel kell készülnünk az igen kemény és zord télre,
Hogy ne kelljen rágondolni, a télre oly félve.



TÉL

A telet lehet, főleg fiatalok szeretik,
Idősebbek a meleg évszakokat kedvelik.
A tél égövünkön, többletfeladatot ró ránk,
Amire naponta rámegy vagy jő néhány óránk.

Fűtés, hóeltakarítás, meleg öltözködés,
Sorolhatnék még sok egyebet, már ez sem kevés.
A tél nemcsak, hogy sokkalta több munkát igényel,
De a pénztárcánkból is egy jó csomó pénzt elnyel.

A fiatalság csak legyint, jogosan azt mondja,
Legyen ez a probléma, már a felnőttek gondja.
Ez nem is olyan nagy gond, ha ők mostan így tesznek,
Jól tudjuk azt, egyszer majd ők is, felnőttek lesznek.

Télen is lehet ám igen tevékenyen pihenni,
Mehetünk fel a hegyekbe, szánkózni sielni.
Vajon melyík jobb, a nyári vagy téli pihenő,
Ne törjük fejünket, tudjuk a legjobb mindkettő.

Öröm a téli vakáció a gyermekeknek,
Hisz naponta hógolyózni, szánkózni mehetnek.
Ilyenkor az időbeosztás lehet igen laza,
Egészségesen, kipirulva érkeznek haza.

A tél hordozza a megfázás lehetőségét,
Őrizzük meg nagyon, saját testünknek épségét.
Ilyenkor az utak nagyon veszélyesen csúsznak,
Az idősek legjobb, ha mindig otthon maradnak.

Áldásos feladata van ám a kemény télnek,
Amit az orvosok is egyhangúlag úgy vélnek.
Elpusztít víruszokat és baktériumokat,
Ehhez nagyon jót tesz, ha szabadban vagyunk sokat.

Ez a hatás a mezőn és kiskertünkben is hat,
Megtizedeli a rágcsálókat rovarokat.
Ha ember a telet, nem túlságosan élvezi,
Szervezetét sokkalta, ellenállóbbá teszi.

Van ki a telet azért szereti, mert szép fehér,
Ha nincs semmi más érvük, akkör ez nem sokat ér.
Szép a hosszú és forró nyárnak, haragos zöldje,
Az ősz sokszínű levele, ha lehull a földre.

Ki nem szereti a hideget, az azzal érvel,
Ne védje senki a telet, olyan forró hévvel,
Tudjuk azt, hogy az egyenlítő környékén nincs tél,
És mégis a növány, állat és ember, ott is megél.