Leszek én....

Válasz Mássággal élő költő Barátomnak!

/Fogyatékkal élők Napjára/

Leszek kezed, leszek lábad,

leszek zsámoly, s leszek párna,

leszek csillag, hold, ha kell,

leszek szemed, füled, hogyha kell!

Vagyok Neked, leszek Veled,

 -  mások vagyunk-

de mégis Egy!

Nekem szívemben ragyogsz fel,

legyek ugyanez  én Neked!

Leszek, ha akarod különös lény,

lelkedben vibráló új remény,

melynek fényében tündökölsz,

lelkedben csillanó tündefény!

Mássággal élsz, - biz' én is úgy,

bár testem egész, de lelkem dúl,

szeretetre vágyik éppen úgy,

mint, ahogy Te kérnéd, - mert én is úgy!

Isten előtt  nincs Ő, meg Én,

Emberek vagyunk a Földtekén,

Szívemben dalol az éneked,

Kívánom, ezt soha  ne feledd!

Kérem az Istent, tegye meg,

ne nézzen Rátok senki sem,

másként, roncsként sohasem,

nézzen, mint "tenyerén született"!