Szívritmuszavarok és hullámok

Emlékszem a meleg esők csókjára,

csípőkbe habzó feloldozások

tűlevélillatú frissére.

Mindennek elmúló ára van...

 

Tobozálmú csendjeink ma mások.

Valahonnan por rakódott,

levélhullások nem fedik el,

gallyroppanások (a)szúfelhőit.

 

Bebújnak ráncainkba,

álmokra nőnek, - mintha

lennének torz gnómok-

acélrácsú gondok húzzák

a lábak visszereit,

és kifelé fordultak tenyereink.

 

Mozdulni kéne: vissza, előre,

helyben toporgás eredménye

talán a megmaradás.

(Egymás szemébe könyökölünk.) 

 

És fejszecsapás-csendek

hullanak az égből.