Párkányok, ajtók

Pera76•  2011. november 15. 20:40

Sok arcom van - mindegyikben

énfájás feszíti a csontokat.

Ki észrevette a konok megmaradást,

teagőznyi nyitott ajtók mögött:

engem látott.

Kinek átadtam elpirult csendjeim,

-s nem vigyázott-

kísérje szívbemarkoló esőkopogás.

 

Én már nem tudok álmodni.

De hajnalig kopogtatni tőled megtanultam.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2011. november 18. 12:27

Törölt hozzászólás.

Pera762011. november 18. 12:22

Na tesó, ebből nem sokat értek! Mersz, igen, nem, mi, nem?
:))
Maya, köszi!

mezeimarianna2011. november 16. 02:34

remek...gratulálok!!!

versike2011. november 15. 21:06

Mer' nem, mi, Hugi...

Olvaslak ám!

:))