mozgászörej

látom szemedben vagánysárga napok
égő fák mocsár résnyi libbenés
látok fűzfavesszőkkel vert felhőket
mondod hogy sok pedig kevés
mi szétfeszíti önmagát
én vagyok jel tiszta árnyék
csak téged nem látlak sehol
mielőtt részedre bomlanék válnék
 
a reggel rézsútosan esik be
elfordulásokban még feleszmél
a szünetek létjogosultságában
lásd megtalállak alighogy elvesznél
 
de mondd lesz-e merszem
összeszedni a percek húrjait
mikor az idő bal lábbal kel fel
és éppen csak van itt
 
hol félsztollakkal verdes bennem az éj