mikor

az innen-partra vetnek ordítva

és első reakció a bömbölés

a seggreverés után

az ártatlanság habarcsán levő rés

kezd egyre szakadtabb formát ölteni

 

a kíváncsiság előbb a szemnek árt

de úgy kilincsmagasságban

fogynak a csendbe zárt

hűs árnyú tavaszok

s a lábnyomok mélyebbek lesznek

 

lépésektől gyúl ki a nap

s a titkok első csókja

után lehullnak az első nyarak

visszavonhatatlanul

 

talán bűn vagy inkább tisztulás

de arra a csókra vágyok szüntelen

s az azóta széjjel sírt tudás

mit újszülöttként magammal hoztam

sem kínozhat annyira

 

mint ez a kéjbe fúló csapzott

felszínű szerelem

vagy legyen megszokás - olcsó

már ha egyáltalán annak nevezem

a maradékot