Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Letépett ragtapasz helye
Pera76• 2011. október 28. 11:23
Fájlaljuk azt, ami mellett elfutunk,
bársony mocsarak tömjénszaga bódít, bolond kérdőjelekként semmit sem tudunk.Kopik isteni énünk: magunknak lódít. Halvány emlékek gyerekeit kinőttük.Lakkba mártva fárad a hit, a szó,ha fontos lenne még hogy honnan jöttünk,nem lenne ennyi össze-vissza utazó... Dallamok régen volt íze körforgásba fagy,vicsorgó szájak tépik szét a fényt,töredékeink egyre éhesebb vadak.S jaj a csend, a csend belénk alélt! Gurul a világ már nem is álmodik,a végtelen holt virágokat ellett,peremén a félelem egyensúlyozik, s köveket morzsolunk imáink helyett...
Pera762011. október 29. 10:20
Mónika, köszönöm. Értem, mit mondasz.
Az igazat, azt írhatom ki...hogy másképpen látok...de mindenki másképp.
Igen Emi, hasonló lelkek megtalálják egymást. Tudod: nem kell ahhoz szemmel látni, kezet fogni, inkább érezni a másikat, a gondolatait...
Honnan, hová és az út, tesóm, az út...köszönöm.
Katkám, köszönöm Neked!
A fény legyen veletek, bennetek továbbra is...
19702011. október 28. 19:53
Csodákat írsz Te...Te Csoda-Lány!:-)
Szeretem egyszerre elolvasgatni a bloglakóidat...most visszafelé mentem... összefonom aranyszállá!:-)
versike2011. október 28. 19:46
''ha fontos lenne még hogy honnan jöttünk,
nem lenne ennyi össze-vissza utazó...''
Ez egy nagyon fontos sor...
Grt.!
Mamamaci402011. október 28. 15:29
nekem nem megható, az végképp nem, nyersen tárgyilagos inkább...megint nagyon közel van hozzám!
''ha fontos lenne még hogy honnan jöttünk,
nem lenne ennyi össze-vissza utazó...''
'' s köveket morzsolunk imáink helyett...''
Harsanyi2011. október 28. 13:30
:'( Meghatóan szépeket írsz.