kifordultam

Végre tavasz van! Cseppen a nap,
jó-meleg íze a fákra tapad.
Zöld ágak végén a rügyek kelnek,
mindegyik arcán langy permet.
 
Hallom a dallamot: ének szól,
tapsikol erre a kék hegysor.
Megnyújtóznak a kis levelek,
nem tudom, én itt mit tehetek?
 
Csordul a fény és földre csepeg,
kárba ne menjen, mit tehetek?
Öt lábast ide és egy párt,
hát főzzünk most édes naplekvárt!
 
 

Estefelé
fenn az égen
apró szárnyak suhannak,
azt hinnéd, hogy
nem vigyáznak
és a holdnak szaladnak.
 
Én vigyázok
éjjel rájuk,
rendőrruhát viselek:
álmaimban
égi utcán
hold-stoplámpát kezelek.
 
Jól végzem a
feladatom,
reggel hétig ott vagyok,
s kacsintanak
nekem fenn a
cserebogár-csillagok.

Ásítozó
gyerekek
iskolába sietnek,
a hátukon
pötty a táska -
Tudod, mit vihetnek?
 
Tán festéket,
s némi vizet
ringat a nagy táska,
s egy-egy napocskát
szórnak
fázós iskolákra.