Jeanne Le Pishalde: Des poèmes d'Odille

Verspor, Ódijja

Ez itt egy verspor, amit felverek
vagy be. Ha van, ki engedi magamnak...
Ódijja, drágám, szívem szendereg,
s szemem előtt a köd, a vastag
nem akar oszlani. Ez itten sörhabok,
még kén' egy dupla kör - habog
a múzs, s én kénytelen lenyellek.
 
Mert sztráda az - főleg a homlok,
az arcomon majd hazaballagok.
Ódijja, drágám, én benned nem csalódok,
csak nem találom a bejáratod,
köbözöm, hogy erre-é vagy arra
 - míg szemben kinevet egy marha
nagy villanyoszlop. Ruhám lehányom,
kit érdekel, mit nem szabad
...matatom, hogy van kapum,
s a kilincsbe a kezem béakad.

(Saj. fordítás a Szerelmem, Ódijja ciklusból)