igenis nem tudunk

Pera76•  2014. május 22. 10:52

nem nevezlek meg te különc
csak felidézlek iljumáil*
vízkörök ujjam arcodon
a két szemedben ábel káin
 
úszik levegőtlenül a nincsen
semmi tiszta bizonyosság
partjaidat a lehajló lágy
szavak összemossák
 
az érted mellőled elsuhan
és vissza kettőt koppan kelet
megérlelte a sötét majd
kipergette az összefüggéseket
 
ha voltak hogy igenis nem
tudunk repülni szárnytalan
 
Krisztin Dimitrova, evokáció

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762014. május 22. 20:02

@gyermek: :)
@Molnar-Jolan, @MissX: nehéz elmagyaráznom, én csak megidéztem a vízből, hogy tudjam, szárnyatlanul lehet-e repülni.
Azt a dalt nem ismerem, de bővítem köreimet.
Köszönéseim.

gyermek2014. május 22. 14:21

ez egy vagány :)

Molnar-Jolan2014. május 22. 13:01

Erős vers...nekem az Ilju egy dal, (a máil? )

https://www.youtube.com/watch?v=Hs0T297m shU

MissX2014. május 22. 11:44

Érdekes vers. De mi az az "iljumáil"? :) biztos én vagyok a buta meg a műveletlen, de nem esik le.

csillogo2014. május 22. 11:27

Szépet alkottál... szerintem szárnyakkal kell, hogy a világra jöjjünk, csak nem mindenki emlékezik, ahogy múlnak az évek főleg, de van, hogy az évek hozzák meg az "érést" és egyre jobban kezdjük használni...
MMM