Ha újjászületünk

Kifényesített tükrökön törnek

meg cseppjeid. Visszasírunk

minden át nem élt napot.

Nem vigadunk. Összegyűrt 

szívzsebedbe rakod múltam.

 

Mikor magamból hátra-

fordultam: elhagysz.

De te fordultál-e vissza,

mikor a lerázott mégsem-

megnyugvásra léptél?

Mert morzsám nem több

holmi fénynél, mi szemedből

zsebedig hull - bizonytalanul-

és tán a földbe: meggyógyulni...

 

Vizeimben alámerülhetsz,

...egyszer, 

talán egyszer megtisztulni...