almáskert

palánkmagányra fázva szél csepeg
kifordítja a csendet és kirázza
könnyű a vers akár az egyszeregy
mert meg-megázza s folyton magyarázza
 
hogy igazodni merre hány a centi
s befér-e fájni hol sötét a rend
a földrengéstől önmagát kimenti
meglátod milyen egyszerű az end
 
ha szép szívemre fittyet hány e mersz
bennem lakik csobog dúslöttyű ében-
éj és te léc cövek vagy nyű lehetsz
a szinte szerelem almáskertjében