Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
állat-ember-isten
Pera76• 2022. május 19. 08:33 • olvasva: 180
[a nappalok]
a nappalok felfordultak,
botladozik a sok baj bennük.
születhet-e egy jobb, újabb,
hibáinkat ki miért nem kerülhetjük?
hogy teregessük, hová a sorsunk?
megfakult, foszlott. s nincs is a helyén.
a magunkba zuhanás vélt-valós lyuk?
vagyok a cserepek éjjele én,
fogyó elektromosság. pont. ki tudja.
ösztönös folyamatok rendeznek,
szabadesésű lélek jelene, múltja.
így írja jövőjét a vers meg.
(fórum, megadott szavak: elektromosság, foszlott, megfakult, folyamatok)
[összekucorodik]
összekucorodik bennem az állat.
még hozzám se szólsz, az is fáraszt -
magánszférámban is ott él az én,
tudná a hazáját: elküldeném.
süllyedek. bennem is alkonyárok,
valószerűtlen pozíciót váltok,
lebegek, vagyok emberistenek.
mint ki keresi magát - úgy teszek.
[védekezek]
védekezek, ha nem is bántnak,
visszabújok az alapjaimba,
ami ösztön, zsigeri. állat.
a komfortzóna adja a minta
ismerős bármilyenjét, azt tudom.
hogy túlléphessem a fájdalmakat,
hullámain mint a hab: átbukom.
nem tudok partot és hogy van virradat,
csak azt: a szemhéj alatt a tó
üres mélyében álmok verdesnek,
és hogy a nappal nem vállalható,
kit vérből vertek embernek.
[felcímkéztem]
felcímkézem magamat csenddé.
metamorfózis - tévedhetetlenné.
az ne olvassza, ki nem tanít
a gondolatok jégcsapjait.
a szilaj álmok, a trágár, a perverz,
nem folyik belőlem, mint a menzesz.
érzelemkanyarok itt nincsenek.
áldozok. de melyik istennek.
[mintha]
mintha kettősséget vagy pontosabban
tucatnyi sokaságot gyurmáztak volna
egy zűrzavaros, elmondhatatlan
egyveleggé. valaminek éhe, szomja
átfázik rajtam, rám tapad,
rántja a lelket görcsbe. ez örök.
feszültség, csend a zajban, áradat,
hold vagyok. apadok, feltörök.
Pera762022. május 20. 06:20
@csillogo: Igen, a változásra való igény abból a felismerésből kovácsolódik ki, hogy a hibáink nem visznek előre és a mérhetetlen egónkra ráfér, hogy megcsökjön. A tükörrel nem árt szembenézegetni, és hát tanulni sose késő. A mélység megélése, kipróbálása is fontos, viszonyítási alap, ráadásul ha nem tudjuk a helyünk, akkor onnan rádöbbenhetünk, mi a mi taonk. Az út.
(És ott is lehet verseket merni, persze az égboltból is.)
csillogo2022. május 19. 21:37
nyesem, oltom, háziasodjon, elég nehéz szelídülni, de megy az :)
Pera762022. május 19. 21:34
@csillogo: Ezek már csak viharocskák a régi énemhez viszonyítva. Nem fordulok ki a bőrömből, mert akkor fizikailag megszűnök létezni, de lehet kordában tartani a rosszakat. (És Isten mentsen, ki kiengedi. 🙃) Az érzelmekre szükségem van, anélkül félemberként tengődnék, viszont mint a vadrózsát, nyesem, oltom, háziasodjon. 🙂
🙂 Hódas éj?
csillogo2022. május 19. 21:26
"hogy túlléphessem a fájdalmakat,
hullámain mint a hab: átbukom.
nem tudok partot és hogy van virradat,
csak azt: a szemhéj alatt a tó
üres mélyében álmok verdesnek,"
Különleges, feszültségtől sem mentes, de remélem "feltörsz" a mélységekből.
Van sok ilyen érzelemvihar :(
skary2022. május 19. 17:40
én meg hód vagyok :)