Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
(z)árral
Pera76• 2012. április 28. 10:38
elfeküsznek a tükrök szemeinkben
zsibbadt akarás tunyul a csendre
és akkor öltözünk fel
meztelenre
mesét körbeülő lángokra
poroltó-habot köhög az ég
a nevek kankós pálcákkal
csoszognak ki emlékeinkből
sok megunt semmiség
némi sánta rést még rúg a hajnal
a lyukon át aztán beesik
még lázad a csend s hátranéz
majd megkövesedik
Pera762012. április 29. 13:46
Tesóm, Ancsám...
kapocsi.ancsa2012. április 29. 07:38
sodrásban...
Szép napot :)
Törölt tag2012. április 28. 14:09
Törölt hozzászólás.
Pera762012. április 28. 14:02
Karesz: :)
Pera762012. április 28. 14:02
Hát, tudom. :)
Á, csak az a lényeg, jó nagy hülyeségek legyenek össze-vissza, esetleg némi rímutánzattal, az eleje meg a vége legyen erős - itt pl. a tükör erős, szemekből kifekszik, a kő kemény, ebből logikusan következik, hogy erővel bír az is. :)) A közepe kunnyadhat. Aztán majd úgyis keres minden olvasó valahol még egy értelemlikat. (Amin már meglehet, hogy kifolyt a maradék is.)
skary2012. április 28. 13:33
:)
Törölt tag2012. április 28. 12:52
Törölt hozzászólás.